Eddig mindig ugrottam a barátnőmnek, ha kellettem valamire. Ez változott, és ő meg pukkad. Mit tegyek?

Pár éve kezdtem egyre depressziósabb lenni, önértékelési zavaraim voltam meg ilyenek. Megfelelelési kényszerem is volt.. Ezért mindig féltem, hogy mit gondolnak az emberek rólam, meg igyekeztem a kiedvükben járni, csak hogy jó véleménnyel legyenek rólam. Ám most megerősödött a karakterem (bár igy is van még mit dolgozni rajta), de már nem vagyok olyan, aki egy füttyentésre ugrik... És ez nem tetszik a barátnőmnek, vagy nem szokott még hozzá és olykor borsot tör az orrom alá... Volt, hogy a külsőm miatt is beszólt... Ennek ellenére barátkozunk, nem szeretném elveszteni őt, de nem azért, mert nem lenne akkor kivel barátkoznom, hanem mert birom a lányt :). És ezért is tud annyira megbántani olykor, jobban a szívemre veszem ha tőle jön a kritika. De már tudom, hogy akkor sem lehetek papucs, ahogy voltam nem olyan régen még. Meg fogja szokni ezt szerintetek, az új helyzetet?