Mért sajnáljátok a drogosokat? (többi lent)

http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__egyeb-ker..

Ez. Én írtam ki. Nagyjából ugyanazt gondolom, mint te, bár szerintem nem ilyen egyszerű. Adott esetben rám is hatással lehet a ténykedésük.

Szia!

én nem sajnalom öket,mindenkinek maganak kell eldönteni mit akar az élettöl.és ezt ugy mondom h én is ebben éltem kb 8 hónapig,az embernek sajat maganak kell eldöntenie melyik utat választja,nekem se segitett senki.

Én az a pénzt sajnálom legjobban amit befizetek a közös TB kalapba,és onnan a szeretett kormány a drogosok cseretű programjára költi a pénzemet miköben meg életmentő műtétek maradnak el, mentő állomások szünnek meg a pénzhiány miatt.

Szóval én nem őket sajnálom,hanem azt hogy vannak...

Ki mondta hogy sajnáljuk?

Én tuti nem sajnálom Őket, amúgy beteg emberek(ha rászokik egy keményebb drogra, kifordul önmagából rá se ismer a környezete teljesen a drog rabja lesz és mindent megtesz érte.Kegyetlenség amit az emberekkel letud művelni.Minden esetre nem közveszélyesek, mert általában a családjuk hátán nyűg és ennyi, elgyengült emberek mások nem bántanak és nem is foglalkozznak másokkal.Meg van a kis drogos társaság és ennyi.Ez a TB elég nagy fasszág nagyon kevés drogos vesz ilyet igénybe(ha meg igénybe veszi gondolom az anyjáék is fizették a Tb-t tehát lefedezi a család), tartozkodnak a nyílvános helyektől, dokiktól.Félnek a zsaruktól.

A településen, ahol élek is nemrég derült ki egy fiúról, hogy drogozik. A rendőrök éjszaka mentek házkutatásra, meg is találták az anyagot. A fiú anyjához mentek az ilyen jóarcú emberek, hogy a gyerek ennyivel, meg ennyivel tartozik. Ettől függetlenül nem fogom elkerülni se a gyereket, se az anyját. Ugyaúgy köszönni fogok, beszélgetni velük.

És igen, én sajnálom a drogosokat. Ha otthon minden klappol a gyerek nem a drogban és az italban keresi a boldogságot. És tudjátok mi az érdekes? Az esetben, amit leírtam, az anyuka családgondozóként dolgozik. Valamit nagyon el kellet szúrnia, hogy a fia ebben talál örömöt.

13/L, Veszprém megyéből.

Előző vagyok.

Az utcánkban is lakik két fiú (testvérek), ők is drogosok. Ők mégis előre köszönnek nekem az utcán, mosolyognak, és én igenis kedvelem őket. Semmi bajom nincs elük. Mielőtt írnátok: Tudom milyen egy betépett ember, és azt is tudom, hogy milyen mikor valaki öntudatlan állapotba issza magát. Ettől függetlenül nincs más, amit felhozhatok ellenük. Ugyanolyan emberek mint mi. Mindenki követ el hibákat. A drog, és az alkohol rossz dolog, és én tisztelem, azokat akik ki szeretnének szállni ebből. Még jobban, akiknek sikerült. Egyszer majd mindegyikük rájön, hogy abba kell hagyni. Vagy előbb vagy később.