Hogyan értessem meg egy roma származású fiúval, hogy nem akarok tőle semmit sem most, sem pedig máskor?

Egy házban lakunk, én a harmadikon, ő a földszinten. Tavaly februárban futottunk össze a kapuban. Éppen szakítás után voltam.

Már akkor próbálkozott, udvariasan, de határozottan visszautasítottam. A telefonszámomat is kérte, arra azt mondtam, hogy csak a család tudja.

Mindig elutasítottam, aztán a gyakorlati helyemre kezdett bejárkálni és bámulni. Ez engem nagyon zavart.

Párommal több, mint egy éve vagyunk együtt, de úgy tesz, mintha nem lenne senkim.

Az öccse egyszer beszólt páromnak, hogy "nemkéne előre köszönni?" Párom rá se hederített.

Egyszer találkoztam a fiúval a városban, elkapta a karomat, úgy fordított maga felé, hogy "Lehetek a barátod?" Kirántottam a karomat, és mondtam neki, hogy ezzel a stílussal biztosan nem, mert nem szeretem az erőszakot, másrészt van barátom. Erre azt vágta rá, hogy nem probléma, hagyjam el.

Elmagyaráztam neki akkor kb ezredszerre, hogy NEM!

Kb két hete élni nem hagy, minden nap leszólít, kérdez, már nem merek kimenni a lakásból....

Mit tegyek? Elköltözni biztos nem fogok, valami más megoldás. Amikor párom velem van, akkor nem is köszön, rám se néz, de hát nem lehet mindig velem.

Kérlek, segítsetek.

Köszönöm.

22L