Adnátok-e véleményt a versemről?

Az álom

Híres messzi földön sétálgatok az örök mezőn,

ahol egy kereszt áll a dombtetőn,

ledőlök a fűbe, nézem a kék eget,

számolva a felhőket lehunyom a szememet.

Álomvilágba zuhanok, végén fény világít,

hol a harc a létért nem nagyon számít.

Körül nézek, figyelek, óvatosan lépkedek,

dobban a szívem, talán mert picit félek.

Hirtelen leszáll körém a fehér köd,

mely közben eluralkodik a kínzó csönd,

hallok egy hangot, felém jön egy tündér,

dobban a szív, s hevesebben az ér.

Meglátom őt, szemembe szemével néz,

arca, gyönyörű szárnya csodát tetéz.

Felém szólal, nevét súgja az angyalka,

szava hallatára békesség uralkodna.

Jön a köd, eltűnik mellőlem a tündér,

visszarepülve az álom lassan véget ér.

Felnyitom a szemem, nézem az eget, felállok,

Visszaemlékezek rá… és nagyot mosolygok!

Nem veszem semmiféle bántásként :) Bátran veszem a kritikákat is. Hiszen ha nem lenne kritikákat írók, akkor hogy tudnék jobban fejlődni? Igenis,még tudok ez irányban fejlődni. Nekem ilyen a stílusom. Annyira vallásos nem vagyok, de megmaradt hitemből merítem az akarást. Köszönöm véleményedet! :)

Mások véleményét is szívesen várom.

Nagyon szépen köszönöm! :) Nagyon szeretek írni verseket, legfőbbként a barátnőmnek, akit nagyon szeretek (L) S sajnos látom a világot, hogy milyen romlott és ezt úgy érzem, hogy nagyon szomorú dolog s mindent megtennék azért, hogy ezt a folyamatot megfordítsam.

Leírom azt a gondolatot, amelyet a Minden reménnyel c versem után írtam. :

"Ezt a verset ajánlom minden ember számára. Tudom, hogy csak egy kis költő vagyok, egy egyszerű ember, de véleményem minden emberért felel. S hogy mi az igazság? A világban tombol a harag s kapzsiság. S mit tehetünk mi emberek? A válasz egyszerű: szívünk hordozza a küzdelmet és a szeretetet." (CsN)