A csípős humor és a bunkóság néha összekeverhető?

1.: igen

2.: picit próbáld visszafogni magad, keresd meg, hogy hol a határ, és ne lépd át

Kissé ismerős a helyzet...

Úgy vettem észre, a csípős humor csak akkor jó, ha aki hallja, az amúgy jól ismer engem, és tudja, hogy nem vagyok se bunkó, se beképzelt, se nagyképű...

Csakis szűkebb ismerettségi körben alkalmazandó, vagy pedig olyan kevésbé ismerősök körében, akiknek a sértődöttségük nem okoz lelki traumát vagy egyéb károkat.

Munkatársak körében csak óvatosan! Interneten is csak óvatosan, mert itt a csípős humor abszolút bunkóságnak tűnik.

Egyébként pedig tudatosan vissza kell fogni magad. És ha mégis észleled, hogy félre értett, akkor csak őszintén! Bocs, csak vicceltem. Ha nem érti, az az ő baja.

Egyébként pedig inkább legyél csípős humorú, de őszinte jellem,

mint mindenki számára kedves, de valójában álszenteskedő vagy hazug.

Az a baj kedves kérdező, hogy sok ember tényleg azt hiszi, hogy humoros, pedig csak szimplán bunkó. Más kárára viccelődni igenis bunkóság. Lehet irónikusnak, esetleg szarkasztikusnak lenni, de ahhoz már intelligencia kell. Szerintem te szimplán fogod magad kipécézed valakinek a hibáját, beszólsz neki valami szerinted poénosat, aztán csodálkozol, hogy elküld a francba...

Továbbá az sem mindegy, hogy kinek mit mondasz. Van olyan barátom, akitől bármilyen poént elfogadok, sőt az olyan poénjain is nevetek, ami miatt mást már bunkónak tituláltam volna.