Mi a benyomásod a következő mondásokról?

"Iszonyat, hogy mit csinálunk a nyelvvel.." Ezért a mondatért hálásan megrázom a kezed, kedves Kérdező. Jaj, sokszor siratóénekbe fognék, amikor látom, mit tesznek - nem is kevesen - az anyanyelvvel, itt az oldalon is.

Az általad idézett - visszafogott és szalonképes - felfortyanások közül a kutyás változatot én sem hallottam még. Ismertem hasonlót ("a kutya mindenit!"), de ez új. Azonban, ha már a kimondható indulatszavaknál tartunk, hányan használják még pl. ezeket: "az istállóját (az iskoláját!) neki!"? Nagyszüleim szókészletében ezek is jelen voltak - így az enyémben is. A magyarázatuk is egyszerű: a magyar ember, istenfélő lévén, ódzkodott attól, hogy a Teremtő nevét káromkodásként szájára vegye. "Nagy indulatú" volt azonban mindig, így aztán akaratlanul is elkanyarította néha: "az Istenit!" - de rögtön észre is vette magát. Így aztán, ravaszul:-) behelyettesítette az Isten nevét egy-egy hangzásra közel álló szóval: ebből lett az (első hallásra érthetetlen) "az iskoláját!", "az istállóját!"..vagyis: két elfogadható eufemizmus. Használom mind a kettőt máig is.