Szerintetek barát az ilyen egyáltalán? Vagy ez a viselkedés így természetes? Mi a véleményetek?

Volt egy barátnőm, akit egy időben a legjobb barátaim egyikének tartottam, ha nem egyenesen a legjobbnak. Állítólag ő is engem, de az volt az érzésem, hogy valahogy mindig csak akkor foglalkozik velem, ha épp nincs jobb dolga (pl valami buli). Elég messze lakunk egymástól, ezért találkozni is ritkán tudtunk, de általában napi szinten beszéltünk neten keresztül, sokszor órákat. Tavaly nyáron egy pasiügye miatt hetekig, sőt, hónapokig eléggé ki volt bukva (joggal, elég csúnya történet), nekem viszont volt egy szerencsésebb időszakom, amikor szinte majdnem minden este volt valami program az itteni haverjaimmal. Ő meg többnyire otthon búslakodva töltötte az estéit, s hogy mégse érezze magát annyira egyedül, általában később mentem az esti bulikba (mivel az akkori munkám miatt eleve későn értem haza, amúgy sem mehettem volna valami korán, de így gyakran éjfél volt, mire elindultam itthonról), mikor ő már amúgy is aludni ment volna, addig neten keresztül beszélgettem vele. Igaz, sosem várta ezt el, nem kérte, hogy maradjak otthon miatta, én valahogy mégis így éreztem helyesnek. De az is igaz, hogy én se bármelyik ismerősömért tennék meg ilyesmit, nem módosítanám a programomat bárkiért, ugyanakkor egy buli nem is olyan nagy jelentőségű, hogy lemondásnak érezzem, ha pár órával később érek oda. Nem éreztem áldozatnak ezt egy barátomért, még ha a problémáját megoldani nem is tudtam, úgy éreztem, jobb neki, hogy nincs egyedül, van kivel beszélgetnie erről.

Néhány hónappal később (a nyári pasiügy végérvényesen lezárult már akkor) viszont történt valami, ami miatt komolyan gondolkodóba estem, barát-e nekem ő egyáltalán. Egyik este én voltam totál kibukva egy családi dolog miatt, ami másnapra, vagy pár napon belül jól, vagy rosszul, de biztosan lezárult volna, ám akkor még nem lehetett sejteni a végkimenetelét. Neki aznap nem volt programja, s bár a bajomon ő sem segíthetett, sokat jelentett a társasága, még ha csak neten keresztül is. Igen ám, de pont aznap este, csak úgy spontán ráírt az egyik exe (nem a nyári, ez még egy azelőtti), akivel barátilag nemigen tartja a kapcsolatot, néha beszélnek, a fickó külföldön dolgozik, de mikor pár hétre hazaugrik, akkor amolyan dugópajtik. Egyéb közös programjuk nincs, csak a szex. Na, mármost, a fickó úgy gondolta, beugrik már egy kufircra, a csaj meg egyből ugrott is, csapot-papot (na meg engem) otthagyva lazán lelépett. Ha egy előre megbeszélt program lett volna, amit nem akart lemondani a kedvemért, azt még megértem... De hogy csak úgy spontán lelép, mikor tudta, hogy ki vagyok akadva... Lehet, én vagyok túlérzékeny, de ekkor komolyan kiakadtam rá. Nem elvártam, hogy maradjon, csak reméltem, hogy amit egykor én is megtettem érte kéretlenül, az számára is úgy lesz természetes alkalomadtán. Később próbáltam vele beszélni erről, de szerinte nekem mindegy volt, hogy beszélgetünk-e aznap vagy nem (a problémámat valóban nem oldhatta meg, de azért lélekben sokat jelentett volna), valamint közölte, hogy neki az ilyen msn-es beszélgetés "nem program", úgyhogy ne is lepődjek meg, ha valami élőbb dolog miatt lelép.

Csak én gondolom úgy, hogy egy érzelemmentes dugásnál/bulinál fontosabb, hogy még ha csak neten keresztül is, de a barátaimmal foglalkozzak, ha épp szükségem van rájuk? Bár ez már nem változtat semmin, én azért kíváncsi lennék mások véleményére is, úgyhogy, ha van egy kis időtök, lécci, írjátok meg, ti mit gondoltok erről! Köszi! (Ja, és nem vagyunk már gyerekek, mindketten bőven elmúltunk már 20 évesek)