Irigység, gonoszság, vagy minek neveznéd?

Volt egy nagyon jó barátnőm (legalábbis akkoriban még azt hittem), aztán fiúügyek miatt elváltak útjaink.

Amikor barátom lett, ő sértve érezte magát, amiért nem tudtam minden nap vele lógni. De azért igyekeztem minél többet vele lenni, hogy ne érezze magát elhanyagolva. Aztán neki is lett barátja és onnantól kezdve én teljes mértékben el voltam felejtve.

Nagyon bosszantott, főleg, hogy korábban ő piszkált amiért állítólag keveset foglalkoztam vele.

Na és a kérdésem: nagyon nagy gonoszságnak számít, ha valamilyen szinten örülnék neki, ha szakítanának? Vagy ez mi? Irigység? Tényleg nem tudom hova tenni magamban, más helyzetekben nem szoktam ilyen lenni.

Ennek az egésznek már jó pár éve. Normális, hogy még mindig foglalkoztat?