Mit tehetnék 17 évesen, totál egyedül az életben? Totál összetörtem.

Hol is kezdjem... Először is apa nélkül nőttem fel, 3 éves korom óta nem láttam. A mai napon gondoltam, megnézem az én kedves apukámat. Láttam képen, ahogy együtt ünnepel az unokájával (3.születésnap). Anyu elvált a nevelőapámtól is, tőle van 3 gyereke. Szeretem őket nagyon, ám sokszor nehezen jövünk ki anyagilag, ugyanis anyu eddig takarítónő volt (szakmája van, most érettségizik). Vizsgája előtt 1 héttel bejelentették hogy júliustól nem dolgozik a cégnél. Nekem 3 munkahelyem van, 1 állandó, a többi nyári munka csak, de ez is bőven leszívja az energiámat (napi 8 óra, hétvégével együtt).

Anyu is feszült úgy az egész élet miatt. Én totál antiszocnak érzem magam, pedig egy évvel ezelőtt még közösségiembernek mondtam magam. Marátom nincs, amit nehéz megszokni 1 éves kapcsi után. Folyamatosan kihasználnak érzelmileg, legtöbbször összetörök, nem érzem magam elég jónak. Nem vagyok ronda, szép lánynak mondanak, és tartom is magam annak, de még is egymás után ez a kb 5. srác, aki fogja a kezemet, ölelget és közben nem is szeretne tőlem semmit. Értékes, okos ember vagyok és még is.

Valaki tudna jótanácsot adni hogy ennyi idősen hogy tudnám magam jól érezni? Pozitívan próbálok mindenhez hozzáállni, de nagyon nehéz. 3 napja folyamatosan csak bőgök, és nem tudom, miért jó ez az egész élet.