Ennyire kevesen fogadják el a másikat olyannak, amilyen?

Bizony ennyire.

Nekem is pont ez a problémám. Én hiába tudom tolerálni egy férfi kisebb nagyon hibáját, ha ő pontosan olyannak akar látni, amilyen megálmodott magának. Nekem a külsőmmel volt mindegyiknek baja, csak azt nem értem, hogy akkor minek akartak velem járni.

Például fehér bőröm van, ami soha nem barnul, legfeljebb csak leég, de azért járjak már hetente háromszor szoliba, mert neki a barna bőr jobban tetszik. Vagy elég nagy mellem van, szóval hat rá a gravitáció akár tetszik, akár nem, de miért nem szabatm át kisebbre, amikor neki az tetszik jobban. Hát akkor keressen olyat, nem?

Szerintem azért van ez, mert elképzelnek maguknak egy ideált, és aki nem olyan, annak kötelessége olyannál válni. És amikor nem akar olyan lenni, akkor jön az, hogy mert te soha nem azt csinálod, amit én mondok. Hát még szép, mindenki önálló személyiség, tessék elfogadni.

Mindenkit olyannak fogadok el, amilyen. Azt vallom, hogy nincsenek hibák, csak tulajdonságok, amik nekem esetleg nem szimpatikusak, de az ember maga úgy tökéletes, ahogy van. Mindenki. Megváltoztatni soha senkit nem akartam, azt is gyűlölöm, ha engem akar valaki a saját maga képére formálni.

Egyetlen dolgot nem tudok elfogadni, ha valaki nem tud elfogadni olyannak, amilyen vagyok. :-)))))

Igen, ez szerintem gyakori.

Azért, mert sokan megálmodnak egy forgatókönyvet, és megalkotják a karaktereket, és aztán "szereplőválogatást" tartanak.

Nekem ilyenkor az a legellenszenvesebb, amikor két ember kapcsolatban él, az egyik akar házasodni, a másik nem, és az egyik elhagyja ezért a másikat. Tök mindegy, hogy ő a lelki társa, tök mindegy, hogy nem fog olyan embert találni, akivel jobban passzolnának, neki fixa ideája, hogy házas lesz. És ez az, amikor egy idea erősebb, mint az érzelmek.

Megint a média.

Olyan érdekes, hogy a gyk-n lévő emberek mind okosak, és nem befolyásolja őket a média, a többi meg mind birka.