Miért hiszi a legtöbb ember azt, hogy ha egy nő háztartásbeli (ergo nem dolgozik) akkor az nem egyenrangú a másik féllel, továbbá nem izgalmas párja a másiknak és buta is?

Nem ítélem el őket, de csodálom a bátorságukat, hogy ennyire kiszolgáltatják magukat egy embernek vagy magának az életnek. Ha valami történik a férjével és egyedül marad, akkor mit fog csinálni? Ha a férjével tönkremegy a kapcsolatuk, akkor mit fog csinálni? Munkaviszony nélkül még segélyt sem fog kapni. Nyugdíjból is kiesik.

Ezeket csak azért mondom, mert az utóbbi időben két barátnőm is így járt. Az egyiktől 25 év után vált el a férje és most képtelen talpra állni, annyi pénze sincs, hogy egyik hónapról a másikra megéljen. Sehol sem alkalmazzák, mivel 50 éves és semmilyen szakmai tapasztalata nincs. Vele mi lesz?

A másik barátnőmet 13 év után hagyta ott a férje és hasonló cipőben jár, azzal a különbséggel, hogy ő 10 évvel fiatalabb, de sajnos ő sem tud semmit felmutatni.

Mindenféle saját jövedelem nélkül szerintem sincs semmi egyenrangúnak mondható a dologban.

Eltartatni magam, alapból elítélem, nem is tudnám elviselni.

Több okból is. Ahogy írták már, gondolván a jövőre, mi lenne velem idős koromban, miből lenne nyugdíjam. Ha fuccsba megy a kapcsolat, mi lenne velem, miből élnék meg. Magában a kapcsolatban, én magam nem tudnám egyenrangú félnek érezni magam, mert semmit sem teszek le az asztalra, teljesen kiszolgáltatva érezném magam ,még ha a partnerem ne mis így gondolná. Nem érezném, hogy jogom van valamibe is beleszólni.

Viszont ha félre rakjuk a dolog anyagi részét, akkor a kérdésed másik részére a válasz, hogy attól, hogy valaki nem dolgozik, még lehet érdekes, izgalmas ember, persze ha a napjai nem csak a házimunkából, a sorozatok nézéséből áll, a netet pedig nem csak a face és társaira használja. Ha van érdeklődési területe, főleg ha az széles, a tv-ben az ismeretterjesztő csatornákat nézi, a neten is művelődik, különböző dolgokról tájékozódik, akkor lehet jó társaság, akivel annak ellenére, hogy otthon van, sok mindenről el lehet beszélgetni.

Miért hiszi? A 2# válaszban benne van. Azért, mert összekeveri az okot az okozattal.

Az emberek - férfiak és nők is! - többségének szemlélete ma is ilyen, a férfi tartsa el a nőt, a nő meg a férfit otthon, ez a világ rendje. Ez nem a világ rendje, hanem a korábbi világ lehetőségeihez való természetes alkalmazkodás volt, amely mára anakronizmussá vált.

Amikor az egyén válik a központtá, és semmi más nem számít, továbbá ezer más lehetőség van, akkor ez a szemlélet függőséghez vezet. Az otthon ülésre kényszerített nőnek is lehetnek céljai, lelkivilága, igénye az alkotásra. Ezekhez a feltételeket azonban senki nem fogja neki biztosítani, magának kell megteremtenie.

Van olyan alkat, aki imádja a házimunkát, ő tegye ezt, hiszen ebben érzi jól magát. Persze nem árt, ha azért a függetlenségét (anyagit is!) valahogy biztosítja. Van aki megőrül, ha nem tehet valami hasznosat (nem házimunkát). Ő tegye ezt. Csak legyen tudatában, hogy szülni kizárólag ő képes, és ez komoly munkát és felelősséget jelent a későbbiekben. De nem kizárólag az övét, viszont ennek az egyensúlynak a megteremtésében döntő része lesz.

A világ (ezen a téren is) úgy jó, ha sokszínű, mégpedig mindenki igényei és szükségletei szerint - és főleg a párjával harmóniában - cselekszik. Ennek kialakítása mindkét fél feladata, mert azt nem árt tudni, hogy rendkívül ritka, hogy csak az egyik fél teremti meg mindkét fél minden igénye kielégítésének feltételeit. Mindenki a maga igényét tartja elsődlegesnek, de kultúra kérdése, mennyire veszi számításba a másikét is. Ezen múlik.

"De amelyik nő megteheti, annak otthon kéne maradnia a helyén, és főzni, meg takarítani."

És amikor a férje otthagyja egy másik nőért? Vagy ne adj' Isten meghal?

Sajnos azt felejted el, hogy a nők az elmúlt néhány ezer évben biztonságban érezhették magukat egy házasságban, a házasságok a sírig tartottak. Ma már nem így van, a házasságok több, mint fele válással végződik. Akkor pedig a nő mit tud csinálni az a nő, aki 10-20 évig nem dolgozott?

Szép és jó amit írsz, csak ameddig a jog és a társadalom nem védi megfelelően az ilyen nőket, addig felesleges a hagyományokra hivatkoznod!

"nem a társadalomnak vagy éppenséggel a jognak kéne védenie a nőket (és természetesen a férfiakat is) a válástól."

Nem a válástól kéne védenie a jognak, hanem a válás következményeitől.

Magyarországon még nem működik abban a formában az asszonytartás, mint Amerikában. Ha egy férj megunja 25 év után az addig általa eltartott feleségét,( még akkor is, ha ez az ő kényelmét is szolgálta) akkor mindenféle kötelezettség nélkül kiteheti a szűrét és mivel előtte ő tartotta el, még a vagyonmegosztásnál is minimális összegre számíthat a nő.

Magyarországon még a jog és a bírói gyakorlat is lusta, semmirekellő személynek tekinti a háztartásbeli nőket.

Éppen ezért írtam, hogy nem értem azokat, akik vakon, a lehetséges következményekkel nem számolva kiszolgáltatják magukat a férjeiknek.