Mit tegyek, ha szerintem TÚL értelmes vagyok? 14/l
Furcsa kérdés lesz, nem tudom, hogy mennyien fogják megérteni...
Nem arról van szó, hogy művelt vagyok. Gőzöm sincs, hogy mikor született Mátyás király, nyelveket sem beszélek.
Hanem egyszerűen a meglátásom, a gondolkodásom szerintem teljesen más.
Ránézek az emberekre, és egyszerűen azt látom, hogy nem értenek, és soha nem is fogják azt érezni, mint én.
Úgy érzem, hogy bennem túl sok érzés van.
Amikor a legjobb barátnőmmel beszélek, az nekem nagyon furcsa. Ő egy nagyon kedves lány, jófej is, és néha "le tudok süllyedni a szintjére", amikor is nem foglalkozok a világgal, hanem csak a ruhákkal és a szerelemmel. Ilyenkor boldog vagyok.
Egyébként is próbálok menekülni ebbe a mai világba, a zenékbe, a filmekbe, és a hasonlókba...
De néha nem bírom magamban tartani ezt az érzést. Ezt az érzést, hogy sokkal TÖBB vagyok, mint bárki más. Az egyetlen ember, aki szerintem velem egy szinten van, az az édesapám. De rengeteget gondolkozok rajta, hogy vajon tényleg meg-e ért. Ő azt mondta, hogy 30 évesen jött arra rá, amit én mindig is tudtam. És valahogy bennem is ez van. Furcsa mód most is sírok, de ezt nem tudom elmagyarázni. :')
Nem tudom kiönteni a lelkem senkinek, de tényleg senkinek. Van egy bátyám, ő is értelmes, tényleg... Az átlag fölött van bőven. De ő nem olyan, mint én. Egyszerűen más, én úgy érzem, hogy egyszerűen már annyi minden van bennem, amennyi soha senkiben nem lesz.
Nem tudom, hogy érthető-e amiről beszélek, hiszen én sem tudom szavakba önteni.
Az agyam... Egyszerűen csak hihetetlen. A világon, az érzéseken, az embereken, annyira más a meglátása. Szeretnék én is nagyon egy átlagos ember lenni, mert így kívülállónak érzem magam. Sokan mondják hogy "én értelmes vagyok, velem lehet beszélgetni", de az nem az. Apukámon is néha elgondolkozok, hogy vajon tényleg igaz-e amit érez.
Ilyenkor ÖNGYILKOS akarok lenni! Belegondolok, hogy van-e számomra világ a jövőben. Lesz-e férjem? Őszintén hiszem, hogy sosem lesz olyan férfi, aki megért. Mert körülnézek, és mindenki sokkal alacsonyabb tőlem. Lehet, hogy politizálnak, könyvet írnak, regélnek a világról. De akkor is mások. Ugyan azt írom le folyton folyvást: tudom. :) Csak reménykedek benne, hogy van aki érti.
"Mosolyogj és minden rendben lesz". Nem, nekem ez nem működik. Jobb lenne tényleg, ha meghalnék. Az embereket lehetetlen tanítani, egyszerűen úgy sem fogják felfogni, amit mondok. Bűnözést, ilyeneket hagyjuk... Én most teljesen másról beszélek. Ha mindenki nagyon kedves és odaadó lenne, én akkor is így éreznék.
Sokat gondolkozok rajta, hogy mit kéne tennem. Talán ha mindennek vége lenne, ha a világ megsemmisülni, az lenne a legjobb. Csak az olyan emberekre gondolok, akik élvezik ezt...
BETEG VAGYOK! Kezdek megőrülni, de komolyan... Ha így folytatom, én komolyan elvesztem a fejem, és minden megszűnik. Jobb lenne, ha most vége lenne?
Félre ne értsetek: sosem ölném meg magam. A családomra gondolok, sosem tennék velük ilyet. Végig kell szenvednem az életem, próbálni nem gondolkozni, s boldogon élni. Csak hogy ez nem megy.
Megérti ezt valaki? Komolyan?
Tudom, hogy sokan csak egy beképzelt tinilányt képzelnek el, és nem hisznek nekem, vagy nem tudnak megérteni. De ez teljesen komoly.
Örülök, hogy "kiadhattam" ezt magamból, bár nem tudtam leírni az érzéseimet (és szerintem sosem fogom bírni).
Őszintén szólva nem hiszem, hogy lesz valaki aki megért.
De ha mégis, akkor végre tényleg boldog lennék! :') 14/l
válasza:Hát, bele-bele olvastam. Az elmélkedés nagyon alapszintén jársz, ami nem is tudom hogy csak a tinikori változások, vagy világra való tekintetkitágulás következménye-e vagy tényleg MAJD A KÉSŐBBIEKBEN, ilyen gondolkodó alkat leszel. Én is ilyen vagyok, mégsem gyk-n adom ki a lelkem. Erre megvannak a megfelelő emberek, publikálható alkotások stb..
Ha igazán értelmes vagy/lennél, valószínűleg írásba, vagy vmi értelmiségi hobbiba kezdenél. Elméleteket, nem pedig magadról alkotott önarcképet nyilvánítanál ki.
Remélem hogy értelmes, gondolkodó felnőtté érsz, akivel egy nap egy jó söröcske mellett megvitatunk nem elcsépelt ontológiai kérdéseket, hanem sokkal emelkedettebb, és érintetlenebb témákat. 19/L
válasza:Te még tapasztalatlan vagy,összezavarodott és kiegyensúlyozatlan.A kor előrehaladtával képes leszel jobban úrrá lenni az értelmeden.
Az értelem mindig előre akar tolakodni,el akar hatalmasodni fölötted,egy ponton ebbe bele is őrülhetsz.Ha hagyod az elméd szabadon vágtatni akkor bajok lesznek.
A gyógyír az élettapasztalat,meg kell tanulnod lazítani,türelmesnek kell lenned,törekedj a nyugalomra,ne engedd a gondolatokat és érzéseket elhatalmasodni magadon.
Különleges vagy?Ettől a valóéletben nem leszel több,csupán a belső világodban leszel valami több/jobb.
Más vagy?Mindenki más valamiben mint a többi,de mindenki hasonlít is egyes dolgokban másokra,ilyen egyszerű.
Éreztem én is hasonlóakat,de az idő előrehaladtával lecsendesült a tengerem.Féken tartom a gondolataimat,a túlzott érzelgősségem mellett tanulgatom más szemszögből tekinteni a világra.
Az jó ha kiadod a fáradt gőzt ezáltal nyugalmat kapsz,de te mit adsz a világnak?
Ajánlom figyelmedbe az önismeretet,pszihológiát(mert az elméd nem biztos hogy egészséges).
válasza:Szia!
Huh... Sok mindent írsz, de érzem, hogy nem találod a megfelelő szavakat, nincsenek megnevezhető kategóriáid arra, amit érzel... De az biztos, hogy nem az értelmesség az, amit keresel. Van egy másik szó, amit használsz: meglátás. Azt hiszem, ez visz közelebb a keresett érzésekhez. Bár homályos, hogy mi ez, de azt hiszem, ezen elindulhatsz.
Ami nagyon fontos: két dolgot írsz NAGYbetűvel:
ÖNGYILKOS és
BETEG VAGYOK.
Ez nagy baj, nagyon nagy baj. Drámai érzések feszítik a szívedet: magány, meg nem értettség, halálvágy, reménytelenség.... és sírsz, amikor ezt leírod... Segítségre van szükséged!
Azt kérem tőled, hogy keress fel egy pszichológust, ha van a sulidban iskolapszichológus, akkor azt. Öntsd ki ezeket az érzéseket neki, amiket itt nekünk elmondtál. Fog tudni segíteni.
Nem maradhatsz magadra ezekkel a lelket felemésztő gyötrelmekkel...
Drukkolok!
Szerintem is keress fel szakembert, ha az Édesapáddal való beszélgetések nem jelentenek kiutat.
Lehet az pszichológus, mediátor, lelkész vagy bárki, akivel őszintén tudsz beszélni.
És nézd meg ezt a filmet: Az ambiciótól az értelemig - A fordulópont
Neten megtalálod.
Hátha segít célokat találni, saját utat találni, önmagad megtalálni.
Sok sikert!
válasza: válasza:Ilyen korban természetes az,amit érzel. Nem találod a helyed a világban,mert nem vagy már gyerek,de távol állsz a felnőttek világától. Jó lenne,ha írnál valami konkrétumot arra,hogy mitől is vagy értelmesebb,mint más földi halandó. Attól még nem leszel az,hogy szabad óráidban ücsörögsz az ágyadban és azt mondogatod magadnak,hogy Te mennyivel különb vagy a por népnél. Az írásodat olvasva nekem az jött le,hogy az átlagnál szentimentálisabb vagy és közel állsz ahhoz,hogy depressziós légy. Én is azt tanácsolnám,hogy keress fel egy pszichológust,ő majd tud neked segíteni.
Amúgy meg 14 évesen, szinte nulla élettapasztalattal már-már beképzeltség az,ahogy magadról nyilatkozol.
válasza:Szerintem tök aranyos, hogy ennyire nem ismeri magát. :) Mindenkivel ez van, kislány. Ennyi idősen nyílik az értelmünk magunk és a világ felé, és ez elég furcsa érzés. Kb. 18-20 éves korodig fog tartani, és az viszont már nem lesz kellemes: "Nem vagyok különleges."
De mindegy, most úgyis csak legyintesz mindenkire, aki ezt írta, hiszen te értelmesebb vagy nálunk, viszont a korodbeli, szintén az értelemtől vergődő srácokban társra találsz, hiszen ők megértenek. :)
Semmi baj, tartson sokáig ez az állapot, érezd jól magad, csak vigyázz magadra és mindig jusson eszedbe, hogy nem vagy magányos. A butáktól is kérhetsz segítséget, és a szőke herceg is lehet még okos.
De tényleg nyomtasd ki a szövegedet, tedd el egy biztos helyre, óriási lesz érettséginél elolvasni. :)
válasza:No váááárjál, várjál, ácsi, hóhahó!
Nem lehet, hogy csak azért érzed magad többnek, meg értelmesebbnek, mert MÁR rájöttél, hogyan tudsz a saját érzelmeid közt kutakodni, de MÉG nem jöttél rá, hogy hogyan lehet más embereknél is a felszín alá látni? Te azt gondolod, hogy nem ért meg senki téged - de közben te sem érted a többieket, csak egy robotot látsz bennük, akik valami három-mondatban-összefoglalható szabályrendszer szerint élik felszínes robot-életüket.
Akkor tessék egy gondolat, rágódj rajta kedvedre:
Ha jobban belegondolsz, SENKI nem közvetlenül az "objektív valóságban" él, hanem a (feltételezhetően objektíve is létező) objektív valóság egy saját maga (illetve a saját agya) által alkotott modelljében. Reagálni sem közvetlenül magára az objektív valóságra reagálunk soha, hanem annak az idegrendszerünkben előálló leképezésére.
Persze ez fölösleges agyfacsarásnak tűnik első hallásra, hiszen az agyunk által alkotott modell normális esetben az objektív valóság függvénye. Ha süt a nap, fényt látsz, ha valaki kiabál veled, az agyadban egy mérges ember modellje próbál veled kommunikálni.
De amit az első néhány bekezdésedben leírtál, az pont úgy hangzik, mintha azt nehezményeznéd, hogy a többiek fejében te nem úgy élsz, ahogy a sajátodban, "nem értenek meg" - de közben ha elolvasom, hogy hogy élnek a többi emberek a te fejedben - nos, elég kicsi a valószínűsége, hogy valóban mindenki olyan "alacsony szintű" lenne, mint amilyenre te a te fejedben "építetted" őket. Egy tipp: próbálj meg mindig rájönni, MIÉRT viselkednek úgy a többiek körülötted, ahogy viselkednek - és ne érd be azzal, hogy "azért, mert ők primitívek". Gondolkodj el, vajon TE milyen helyzetben viselkednél úgy? Ha te viselkednél úgy, mit akarnál? Meg fogsz lepődni, mennyivel érdekesebbé válik a környezeted egy csapásra ;).
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!