Mindenkinek van egy álma, amiről tudja, hogy nem válhat valóra. Nektek mi az? :3

Nekem az , hogy kiderüljön , már csak másfél évet élek mert halálos beteg vagyok. És akkor nem lenne vesztenivalóm, nem kéne a tanulmányokkal, munkával foglalkozni csak azzal hogy végig menjek minél gyorsabban a bakancslistámon és mindent megcsináljak amit az életemben meg szerettem volna, de nem tehettem mert a tanulás fontosabb , hogy legyen jó munkám és sok pénzem blablabla( utálom ezt).

Első dolgom az lenne miután kijövök a dokitól a diagnózissal, hazamennék fognék egy hátizsákot beleraknék minimális időre elegendő ruhát, elmennék az első atm-hez kivenném az összes pénzemet és nyomás!! Először Egerbe mennék egy olyan emberhez akit nagyon szeretek, és megpróbálnám rávenni ,hogy tartson velem , de tudom hogy valószínűleg nemet mondana. Aztán Párizst venném be, persze stoppal mennék odáig..... és a többi ... és a többi..

Én mindig is tengerbiológus akartam lenni, és még most is :)

amúgy egyet értek a 25. válaszolóval, mondjuk, én kihagynám a társat, és Egert, valamint nem érdekel Párizs. Inkább Ázsia, vagy Ausztrália.

Másfelől, szeretném, ha lennének barátaim, akik szeretnének, és nem árulnának el, és nem használnának ki. Szeretném, ha normális, szerető családom lenne, normális báty, apa és anya.

Látni a Grant-Canyont!

Bárki aki fedezi az utazási költségeimet, és velem tartana jelentkezzen! Kata