Szerintetek reálisak a gondolataim, igaz lehet a teóriám?

Jó gondolatmeneted, a teóriát viszont nem látom: egy kérdéssel zártad. :)

A piramis csúcsa termeli a pénzt, azaz a teljesítmény értékmérőjét. A közepe pénzügyileg stagnál, az alja meg fogyasztja.

Igaza van Maslow-nak, vannak alapvető szükségletek, amiből mindenkinek fel kel építenie a piramisát (szülői támogatás, szeretet stb.), de aztán a dolog a visszájára fordul: amikor az ember önellátóvá válik, az alsó nem jöhet létre a felső nélkül. Mert az alsó szinteket az biztosítja, aki a felsőn van: jó esetben csak önmagáét és azokét, akiért ő kizárólagos önszántából felelősséget vállalt, rossz esetben másokét, akik élősködnek rajta.

Az ember akkor válik önállóvá és szabaddá, amikor a felső szintet tekinti elsődlegesnek, máskülönben élősködő lesz/marad (végső soron tehetetlenül születünk, így élősködőként kezdjük), vagy éhen hal.

Ha a példádban hozott házaspár megrekedt a kettes szinten, akkor nem jósolok nekik "holtodiglant". Egymásra támaszkodnak, valóban a pénzen agyalnak, miközben nem tudják azt megteremteni (a másiktól várják a csodát), tovább leszégyenülni meg már nem nagyon tudnak. Kimászni csak úgy tudnak, ha a saját lábukra állnak (nem mint két összekapaszkodott féllábú, hanem külön-külön), és ha sikerül, és még mindig együtt vannak, akkor jöhet a házasság (úgy istenigazából). Azt elkönyvelhetik sikersztorinak.

Persze ez nem könnyű feladat olyankor, amikor már élősködő szívja élősködők vérét, amikor a haverok között is az megy, kinek nagyobb a baja, ki szenved többet, ha valaki mégis sikerről beszél ("de jó neked" - vágják hozzá); mivel az a mai morál, hogy mindenkinek legyen meg a piramis alja, és hát kik azok, akik ezt biztosíthatják? Akiknél teteje is van. Az ilyenből egyre kevesebb van, mert azt a mintát látjuk, hogy az kap többet, aki rászorul (az építhet piramist, akinek kisebb van, vagy egyáltalán nincs), így mindenki azt a látszatot igyekszik mutatni, hogy neki semmilyen piramisa nincs, és erre őrli fel az energiáját, aminek következtében valóban nem is lesz piramisa.

Ezért a világválság elhalt gyökere.

Ehhez csak annyit mondok, hogy a világon minden eladó. Mindenhol van az a pénz, amiért az ember lemond valamiről, vagy megtesz valamit.

A pénz nagyon is befolyásolja az embereket. Elég csak összehasonlítani egy gazdag és egy szegény embert, akinek nélkülöznie kell. A gazdag sokkal kiegyensúlyozottabb, sokkal többet nevet, látja más oldalról is a dolgokat, nyitottabb. A szegény pedig állandóan a pénzen agyal. Én magamon látom ezeket a dolgokat. Gazdag családból származom, soha nem kellett nélkülöznöm, ha valami megtetszik, akkor azt megveszem magamnak, stb. Viszont nem vágok ezzel fel, lehet, hogy azért, mert nem újgazdag vagyok, hanem mert az őseim is azok voltak és a szerénységre nevelt mindenki mindenkit. Nincsenek komplexusaim, még úgy sem, hogy külsőre pl. nem egy topmodell vagyok, hanem inkább átlagos, de sportos. Valahogy nem nézem a külsőt, a külsőségeket. Szóval magabiztos vagyok. Az érdekel, hogy mi van belül az emberekben. Pár választásnál sem a külsőségekre adok, mert tudom, hogy nem minden arany, ami fénylik. Viszont egyetértek, hogy nehéz magabiztosnak lenni, ha még az alapvető szükségleteket sem tudja magának kielégíteni az ember. :/