Teljesen megváltoztam 1 hónap alatt az egyetemen, ez jó?

Sok konfliktusom volt, de felbátorodtam nagyon. Kiverekedtem magam a f.sz emberek zaklatásaiból amennyire tudtam. Elkezdtem letiltani a facebook chatet mert úgy érzem csak az időmet vesztegetem rajta, akikkel nagyon érdekeljük egymást megtaláljuk egymást offline is. Lecseréltem a profilképem egy bemutató farkasfejű csajra (srác vagyok) hogy a sok f.sz aki oltogatni akar majd ezt lássa először.

A legtöbb jó csajjal már beszéltem, hogy megdugnám őket, és mosolygok amikor a folyosón hallom, hogy a mérnök hallgatók hogyan beszélik ki egymás között ezeket, amikor nekem simán meglennének, ha nem lennék ilyen hanyag.

Ma pl majdnem feljött az egyik ilyen csaj és a téma burkoltan de a dugás volt, viszont amikor megkérdeztem tőle mikor csinálták fel utonljára megsértődött és meggondolta magát.

Valahogy leszarok mindenkit, direkt hangosan hallgatom a zenét, hogy nehogy véletlenül mással baszogassanak, támadjanak be ezzel én meg majd flegmán lejjebb halkítom.

Elkezdtem úgy viselkedni mint aki megbolondult.

Régen zaklattam az embereket, most valahogy csak azzal beszélek akikkel dolgom van. Sok időt töltöttem a facebook chaten, most erre sincs már szükségem.

Igazából csak szexet akarok, bulikat, meg elérni valamit az életben.

Tökre leszarom már mit gondol rólam más, az öltözködésem is tökre el fog vadulni, ingekben akarok járkálni, meg bőr cuccokban, leszarom mit mond rólam a többi f.sz aki nem mer élni... nem mer önmaga lenni. Én merek és mindenki tisztelni fog ezért.

Itt rontottam el egészen idáig. Nem a saját szerepemet játszottam, hanem felvettem egy visszafogott álarcot ami mindenkit megzavart, senki nem értette.

Jó úton haladok, ugye? Tudom hogy ez nem teljesen egy kérdés, de érdekel (kivételesen érdekel) más átélt-e hasonlót?