Hogy bírjam ki a munkahelyemen?

Nagyon becsülendő, hogy így állsz hozzá. Folytasd csak, még sokra viheted.

Jó, ha dolgozol ilyen helyen, mert tapasztalatot gyűjthetsz. Egyrészt, motivál majd, hogy tanulj, ha nem akarod, hogy baromként bánjanak veled. Másrészt, megtanulod, hogy a munka világa bizony kemény. A főnökök is emberek, és sajnos sokszor igen jellemhibásak. A dolgozók ugyancsak. Úgyhogy kitartás.

Ha az segít, akkor én elmondom, hogy voltam Tescoban pénztáros, ahol hisztis csajok ordibáltak velem, takarítottam budit étteremben, éjszakai melóztam, aztán jobb dolgom volt, mert iszonyat monoton volt a munka, és a főnök ordibált velünk, de meleg, fűtött irodában voltam 750-es órabérért!

5-ösre diplomáztam BME-n, legtöbb tárgyamat angolul vettem föl, majd állásért kuncsorogtam, és a legtöbb helyen velem is úgy bántak, mint az állattal.

Az első munkahelyemen a diploma után elvárták, hogy a nem bejelentett 150 ezremért éjjel-nappal rendelkezésre álljak és a sirámaikat teljesítsem. A másodiknál 100 ezret kerestem, és a főnök ordibált, ha bal lábbal kelt fel. LEgtöbbször bal lábbal kelt fel. Közben semmi nem volt jó neki, amit javasoltam. Így gyakorlatilag képtelen dolgozni bármit is.

Most lépek tovább, havi 220-at ajánlottak, meg vállalati kocsit. A vezető csak miattam írta ki a pozíciót, miután elmentem első körös interjúra. Vicces volt, mert utánam senkit nem hívtak be, hanem végigmentem a következő két fordulón, és szerződést ajánlottak. Most először érzem úgy, hogy valami olyasmi helyen dolgozhatok majd, ahol megbecsülik a tudásomat és értékelik, ha új ötleteim vannak, támogatnak a megvalósításban is.

Megérte eddig szenvedni? Biztosan. Mert közben megtanultam mosolyogni, ha pofánrúgnak. Derűsen, kulturáltan válaszolni akkor is, ha káromkodnak. Szelíden, de egyenesen megmondani a főnöknek, ha nincs igaza és határt húzni, hogy hol álljon meg;

nem felhúzni magamat, ha azt látom, hogy olyanhoz ragaszkodnak, ami értelmetlen.

Eleinte azt hittem, megváltom a világot. Aztán rájöttem, hogy akkor válthatom meg, ha én leszek a főnök. Addig pedig kussolhatok és végezhetem a dolgomat, míg mások bosszankodnak.

Örülök, ha motivállak. Hát akkor hajrá! Meglátod, ha két hónap múlva a kezedbe veszed azt amit saját munkádból vettél, nagyon fogsz neki örülni.

Aztán meg, sokkal könnyebben fogsz tudni eligazodni az életben, netán másokat vezetni, ha ismered a ranglétra alját is. Egy olyan vezető, aki végigjárta a ranglétrát, mindig nagyobb megbecsülést ébreszt másokban, mint azok, akiket beejtőernyőztek a főnöki székbe. Persze, ha megmaradnak egyszerűnek, mint amilyenek az elején is voltak.

Az ilyen Meki és társaiban az a baj, hogy sok tehetségtelen ember az alatta lévőkön éli ki minden frusztrációját. Őt is szivatták - így ha pozícióba kerül- ő rugdos majd másokat. Tényleg azt hiszik, hogy attól magasabbra kerülnek, ha másokat letaposnak. Pedig valójában ettől ők még nem szereztek tényleges tekintélyt, vagy megbecsülést.

Sok sikert!