Beszédtéma élőben vs levélben?

Az ismételt "mi újság" kérdésekre milyen (nem túl unalmas és közhelyes) választ adhat egy olyan ember, akinek vannak ugyan élményei, de azok nem olyan jellegűek, amikkel dicsekedni lehet, vagy társaságban sztorizgatni róluk, mert nincs bennük semmi, mások számára érdekes. Mondjuk ha elmennék vadvizi kajakozásra vagy ejtőernyőzni, arról biztos tudnék izgalmasakat mesélni. De nekem csak olyan élményim vannak, amikben látszólag nincs semmi extra, pl egy könyv, ami nagy hatással volt rám, vagy kirándulás alkalmával láttam egy-két vadat, ami nekem nagy élmény, de másnak nem biztos, hogy túlságosan érdekfeszítő, ha elmesélem. Ezek az élmények nyilván feltöltik az embert, ami élőben meg is látszik, az ember "sugárzik" tőle, és másoknak nem is feltétlen kell tudni, miből fakad ez, hisz mindenkinek más a lelki tápanyag, ami építi, ami az üzemanyagot adja. Írásban viszont ez nem érzékelhető, ott maradnak a betűk és a száraz tartalom, amit a szöveg tartalmaz. Hogyan lehetne mégis színesíteni az írásbeli társalgást?