Ha egy fiú levélben érdeklődik, mennyire lehetek őszinte?

Lányként én azt javasolnám, hogy amíg nem ismered meg teljesen, ne panaszkodj neki (ugyanabból kifolyólag, mint amit te hallottál). Ha beteg vagy, mondhatod neki (vagy ha piszkáltak munkahelyen, suliba), a lényeg, hogy ne ragozd ki, és éreztesd, hogy nem vagy elesett, és túl tudsz lépni rajta.

pl. ha szekírozott valaki, és elmeséled, akkor ne úgy, hogy: "jaj, úgy bánt, hogy lehet valaki ilyen, de én vagyok a hülye, hogy a lelkemre veszem" helyett: "igen, belém kötött, de az ő baja, éretlen bunkó, persze kissé felidegesítettem magam, de nem ér ő annyit".

"De ha megkérdezi, hogy vagyok, mi újság velem, akkor megírjam neki a rossz dolgokat, hogy most épp ilyen-olyan problémák meg gondok vannak az életemben, vagy éppen beteg vagyok?"

Igen, de csak reális problémákról írj, és arányosan, vagyis ne legyen kizárólag panaszáradat a levélben.

A kulcsszó az, hogy reális. Reális probléma egy baleset vagy betegség vagy munkahelyi gond, súlyos személyes konfliktus. Nem reális problémák: mit mondott a nagynéni, hogy nézett a szomszéd, jaj de stílustalan az unokahúgom, lehetetlen alak a postás.

"Mert azt olvastam (bár ez lehet, hogy taktikázásnak számít), hogy ilyenekkel nem szabad traktálni egy pasit, mert ráun az emberre, inkább valami pozitív, vidám dologra terelni a szót"

Hülyeség. Nem kell idióta női magazinok tanácsait követni.

Ha negatív élményeket is leírsz, akkor őszintébbnek tűnsz (mivel mellesleg az is vagy). Ez segít a kapcsolat elmélyítésében.

Az, hogy mindig hűdeboldog legyen és állandóan vigyorogjon, valamint az élete problémamentes diadalmenet legyen egyik sikertől a másikig, azt csak a férfinak kell vetítenie a nő felé :))) A férfiak nem várják el ezt a típusú hazudozást a nőtől, sőt, a túlzásba vitt hepizés még bosszantja is őket.