Az emberek miért nem tudják azt, hogy a szavaknak súlya van?

Sajnos velem is megesett már, hogy mondtam egy olyan dolgot, amit még Hitlernek se kívánna senki! Azóta mély depresszióba estem a bűntudat miatt, ugyanis az illető (természetesen) nem bocsátott meg.

Ez nem mérlegelés, és nem olvasás kérdése. Ez figyelem kérdése. Sokszor, ha magyarázok bizonyos embereknek, egyszerűen nem figyel oda amit mond, hanem okoskodik, hogy neked ez kéne neked az kéne. Az ilyen emberek igazából nem a valóságban, hanem egy saját világban élnek, és nem a másik ember érdekével, hanem saját magáéval foglalkozik (röviden és tömören önző, és ezt lehet csinosítani, a lényeg ez). Aki igazán szeret valakit, nem így viselkedik, hanem szem előtt tartja a másik érdekeit. A beszéde, és a hangneme is tükrözi, és figyel a saját beszédére, szóhasználatára. Ügyel is arra, hogy ne használjon olyan szavakat, amivel megbánthatja a másikat!

ez itt a való világ. ébresztő.

Pontosítok. Olvasás kérdése lehet mondjuk akkor, ha pl. rossz a szóhasználata (mert nem tudja, mi a szó pontos jelentése). De nagyon sokszor inkább figyelem, illetve a belső, rólad alkotott képe, téged történő megítélése (automatikusan az ő alattvalói, vagy egy semleges ember kategóriájába sorol be tégedet tudat alatt.) áll a háttérben. Ha nem akart megbántani, csak rossz szót használt, akkor azért észreveszi, elnézést is kér, és ki is javítja. Ha nem javítja ki, akkor semleges, vagy alattvaló vagy (mivel, hogy nem is érdekli őt, hogy hogyan hatott rád érzelmileg az ő hibás szóhasználatával!)!

vagy nem tudják beleélni magukat más helyzetébe, vagy egyszerüen csak lenézik, lehető legrosszabbnak, leghülyébbnek, titulálva az illetőt.