Miért megy másoknak szerintem könnyen?

Miből gondolod, hogy másoknak könnyű?

21 éves vagyok, több mint 4 éve párkapcsolatban élek. Ebből 3.5 év távkapcsolat volt heti egy találkozóval, ami csupán néhány órát jelentett. Én tanultam, a párom dolgozott. Tudatosan készültünk mindenre. Két szakmám van, egy középfokú és egy felsőfokú. Ő amennyit tudott megspórolt a fizetéséből, én diákmunkáztam. Az iskola befejezése után, egy nagyobb összegű megtakarítással albérletbe költöztünk, amihez ha nem muszáj nem szerettünk volna nyúlni. Egy fizetésből éltünk 5 hónapon keresztül mert én nem találtam munkát. Ez annyit jelentett, hogy havi 110 ezer forint jutott kettőnkre amiből az albérlet elvitt 50 ezret (Bp) és fenntartottunk mellette egy autót is. Egyáltalán nem volt könnyű ennyi pénzből gazdálkodni de örültünk, hogy végre élhetjük együtt a saját életünket. 5 hónap után találtam munkát így a megtakarításunk is megmaradt szerencsére. Megtanultunk spórolni, mivel a kényszer rávitt, így ma már az én fizetésemnek majdnem a teljes összegét félre tudjuk tenni.

Másoknak se olyan könnyű, mi is megszenvedtünk mindenért.

Első vagyok

Igen, így nehéz. De hidd el, az első hónap után amikor elkezdtem a felsőfokút azt mondtam magamban, hogy ez engem nem érdekel, nem tetszik igazából és nem erre számítottam. :) Legszívesebben befejeztem volna mert idővel kiderült, hogy elhelyezkedni se lehet vele igazán ha nincs protekciód. De aztán úgy gondoltam, hogy ha elkezdtem és már csinálom x hónapja akkor befejezem. Végül az egészből az lett, hogy nem is a szakmáimban helyezkedtem el. A munka kereséssel kapcsolatban pedig annyit tudok mondani, hogy ne add fel. Én több mint 150 helyre jelentkeztem és 9 interjún voltam mire sikerült. Sokszor rohadtul elegem volt az egészből, 2-3 alkalommal jól kibőgtem magam aztán küldtem tovább az önéletrajzomat ahova csak tudtam. Szóval kitartás! :)

Hát, én 27 éves vagyok, mégis, mintha én írtam volna a kérdést.

Nekem nem akar a szakmai életem sehogy sem beindulni, úgyhogy addig nem is tudok mit csinálni, mint itthon lakni. Amiből mondjuk nincs gond, nagyon jól kijövök a családdal, és olyan a ház elrendezése, hogy gyakorlatilag külön vagyok (az emeleten egyedül), de akkor is...

És nem látom a kiutat sem. :( Dolgozom, de alig-alig fizetnek ("Válság van, te pályakezdő vagy...")

Nem tudom, mi lesz. :(((

Ezt csak azok tudják megtenni, akik olyan helyen laknak, vagy tanulnak, hogy egyáltalán lehet találni valami munkát.

Nem mindegy ám, hogy az országnak melyik részében élsz.

Én is olvasom itt, hogy elmennek suli mellett diák-munkára, meg a multikhoz árufeltöltőnek és hasonlók. De aki olyan helyen él, hogy van 3 multinak 1-1 üzlete a városunkban, és az ilyen diák-munka-jellegű munkaköröket betöltik a főállású alkalmazottak gyermekei, családtagjai, akkor a többi már csak álmodozhat róla.

Én nem azt mondom, hogy aki suli mellett dolgozik, az könnyű, viszont ha lehetőség van a munkára, azt mindenki maga dönti el, hogy felvállalja, vagy nem.

De akinek a lehetőség sem adott, az bizony úgy tekint a jövőbe, mint te Kedves Kérdező.

Nem tudom hány éves vagy, és azt sem, hogy hol élsz, no meg milyen végzettséged, esetleg szakmád van.

Nagyon meglehet, hogy csak akkor fogsz tudni előrébb lépni, ha úgy döntöl, hogy akár többszáz km-re otthonodtól (akár Pest, akár a nyugati határ-rész) megpróbálsz magadnak munkát találni, mert ha az van, akkor már albi is lesz, és akkor talán elindulhat az életed is valamerre.

6-os vagyok, szintén a dél-alföldről.

Lehet, hogy ugyanarról a városról beszélünk? De az biztos, hogy ugyanazt látjuk, érezzük, tapasztaljuk. Ahogy mondani szoktam: Szolnoktól délre, Kecskeméttől keletre már nem is tartozunk az országhoz. Mert erre már lassan a madár sem jár, nemhogy valami munkalehetőség.