Szerintetek melyik jobb? Képmutatóként vagy őszintén gonosznak lenni?

Egyik sem jó.

Talán az a legjobb, ha félrehívják és építő szándékú kritikát mondanak az illetőre és akkor egyik sem kell és még a változásra is van esély.

Hülye kérdés. A hátba szúrás és a megalázás közül valamelyiket feltétlenül szeretni kell ?

Amúgy a hátba szúrás és a képmutatás nem ugyanaz, mint ahogy az sem, hogy valaki " őszintén gonosz " és valaki szembe mondja a tényeket. Képmutatónak mindenki képmutató egy bizonyos szintig és egy bizonyos ideig. Ha feljebb akarsz jutni a létrán vagy ha csak megakarod őrizni a helyedet, akkor már alapból képmutatónak kell lenned bizonyos személyekkel szemben, különben nem megy. Nem gonoszkodhatsz azokkal, akik fölötted állnak ( kivéve ha hülye vagy ).

Azt meg, hogy valaki szembe mondja a tényeket, te összekevered a pofázással. Az utóbbit senki nem szereti. Kell tudni mikor kell beszélni, mit és kivel.

Ha a szemembe mondják. Így tudok védekezni, de az alattomos gonoszsággal szemben az ember tehetetlen.

Nem értek egyet azzal, hogy az őszinte gonoszság egyenlő a nyilvános megaláztatással. Ha elég ügyes és talpraesett vagy, akkor könnyen a visszájára tudod fordítani a szituációt.