Hogy viseljem el a holnapi búcsúztatót?

Nem lesz könnyű, az biztos. Nekem annak idején kicsit könnyebb volt a hamvasztott szülőmet elbúcsuztatni, mint amelyiket eltemették. Mintha könnyebb lett volna az urna tartalmától elbúcsuzni, mint a koporsóba tett személytől /édesapám/. Utóbbi számoma kegyetlenebb volt.

Túl kell élnetek ezt a nehéz napot, mást nem tehettek.

a gyaszt meg kell elni, ez a termeszetes. fajnia kell, hogy az ido aztan begyogyitsa a sebeket.

ha ugy erezned hogy extrem erzelmek hatasa ala kerulnel, sirogorcs, ajulaskozeli allapot vagy ilyesmi akkor nem muszaj neked elmenni oda, vagy eljohetsz onnan, de a szavaidbol ahogy kiveszem ez egy teljesen normalis gyasz amit erzel. Mindenki ezt erzi szerintem temetesek elott meg bucsuztatok elott hogy barcsak ne kellene odamenni es ne lenne ez.

Légy egy jó barátod, vagy ismerősöd mellett és egyszerűen sírj, ha sírnod kell. Egy temetés mindenkit megvisel, én vadidegenek temetésén is képes lennék elsírni magamat, ha látom annak a sok embernek az arcán a fájdalmat, akik egy szerettüket temetik éppen. Anyu sokszor elmegy temetésekre, régi barátnője anyukája, a második szomszédunk, általam sosem látott rokon temetésére, stb én pedig sokszor elkísérem, hogy ne menjen egyedül. Így sem bírom ki sírás nélkül, hogy sokszor "ismeretlenül" keveredek oda. Teljesen természetes amit érzel.

Az urnás temetés számomra is könnyebb, nem az elengedés miatt. A temetést viselem könnyebben, ha nem az jár folyton a fejemben, hogy abban a koporsóban Ő fekszik és hogy nézhet ki és mennyire borzalmas és stb.

Két brutális temetésen voltam, amin nagyon kész voltam. Az egyik a nagypapámé volt, akinek nyitott koporsós búcsúja volt. Nagyon felzaklatott, én nem tudtam megnézni, megálltam az ajtóban, közben pedig jobbról balról beszéltek hozzám, hogy menjek oda, most láthatom utoljára, stb... Az nekem sokk volt, borzasztóan érintett.

A másik pedig a dédim temetése volt, akivel nagyon jó volt a kapcsolatom. Az ő temetésén annyira sírtam, hogy apu támogatott oldalról, hogy ne csússzak teljesen össze. Voltak olyan 5 percek ami teljesen homály, nem láttam semmit, csak zokogtam és úgy éreztem elhagy minden erőm.

Sajnos sok temetésben volt már részem, de ez a kettő volt a legdurvább. Legyen melletted valaki, aki támogatni tud, akár szó szerint. Sosem gondoltam, hogy van olyan mély fájdalom, amitől tényleg képes az ember konkrétan összecsuklani, amíg át nem éltem. Részvétem!

Én azt ajánlom hogy mindenképp menj el, ez egy utolsó búcsú. Nekem is volt egy haverom, aki nagyon fiatalon balesetben halt meg. Azt mondják a temetés után könnyebb lesz, nem tudom, nekem akkor könnyebb volt úgy, hogy elbúcsúztunk a temetésen is és nyugalomba helyeztük.

Jó tanács, hogy próbálj ajtó mellé állni vagy kicsit külön állni a tömegtől (nem tudom milyen ott a ravatalozó), vigyél valamilyen cukros innivalót és vizet is egy kis flakonba, esetleg szőlőcukrot, rosszullét esetén jól jön.