A középiskola után én lettem a legnagyobb vesztes az osztályból. Mással is történt így vagy csak én vagyok ekkora lúzer?

A középiskolai osztálytársaim zöme nagyon jól él. Kényelmes munkájuk van vagy úgy tanulnak az egyetemen, hogy nem kell semmiért megdolgozniuk (nem vagyok irigy), sok barátjuk van, akikkel el tudnak járni ide-oda. Ezzel szemben én napi 10 órában árkot tisztíttok vagy ások a szakadó esőben is, EGYETLEN (!) barátom sincsen és nem rendelkezem olyan egzisztenciával mint a volt osztálytársaim. Amúgy az osztályban én voltam a második legjobb tanuló, városi díjat kaptam az eredményeimért, tanulmányi versenyekre jártam és mégis ez lett belőlem. Egy senki vagyok. Élni sincs kedvem. Sokszor próbáltam változtatni de akárhányszor emberek közelébe megyek, ők eltávolodnak tőlem pedig normális ember vagyok és jobb munkát sem kapok. Mintha kiselejteztek volna. Más is volt/ van így? Mi lehet a kiút a kötél és a sámlin kívül?