Miért van az, hogy a nők, ha szomorúak valamit változtatni, újítani, venni akarnak?

Hát én ha szomorú vagyok, akkor leginkább csak azon akarok változtatni, ami miatt szomorú vagyok...

Persze ha nem tudok változtatni azon, akkor görcsölök vagy idegeskedek még rajta, és szerintem... és itt a lényeg:

Ilyenkor sokkal több dolog elkezd idegesíteni, zavarni, amin már amúgy is változtatni akartam, de amíg jókedvű voltam, addig kevésbé zavart, lusta voltam foglalkozni vele, volt jobb dolog, ami lekötött. De így szomorún egy dolgon kattog az agyam hiába, így az elém táruló változtatnivalókat könnyebben észreveszem, ha szeretném elterelni a gondolataimat.

Na pl ilyenkor jobban észre veszem, hogy de béna már a hajam, és ideje levágatni. Már megint lemerült a régi telefon, ideje újat venni. És nemigaz, hogy már megint hasra estem a fotelban, ideje akadálymentesíteni a szobát...

Nem???

Igen, az előttem levőnek is van igaza, én viszont egy másik szemszögből közelíteném meg a témát.

A rossz közérzetű időszakok, lehetnek bármiből eredendőek is, nyilván nem olyanok, amikbe az ember kényelembe helyezné magát és azt kívánná, hogy bárcsak örökké benne maradjanak. Tehát nyilván minden ember hajlik afelé, hogy elsősorban elkerülje a bajt, de ha már bekövetkezett, akkor minél hamarabb másszon ki a gödör aljából.

Ilyenkor pszichológiai nézőpontból mindenki a maga módján reagál az adott helyzetre: van aki munkába temetkezik, van aki önsanyargatást végez, van aki önkínzást végez, van aki hánykolódik, stb.- Ezek mind olyan mechanizmusaink, amikre hajlamosabbak vagyunk stressz idején. Ide sorolandó a vásárlási kényszer is, mert a vásárlás itt felveszi az " új dolgokba való temetkezést " , tudat alatt viszont azért, hogy a régi dolgokat elnyomjuk, mert a régi dolgokban a problémákat, a bánatot, a keserűséget látjuk, míg az új dolgokban még nincs szenny, ezért bennük csak az újrakezdés lehetőségét látjuk, az érintetlenséget, az üdeséget- pont azokat a jellemzőket, amelyeket szeretnénk a saját életünkben is újra visszakapni.

Ezért jön ránk ilyenkor a takarítás, az újjárendezés, a vásárlás, a ruhák/bútorok/stb. kicserélése, mert ezzel úgy érezzük, hogy nemcsak a tárgyainkat, hanem az életünket is " kicseréljük ".

Hogy ez mennyire célszerű vagy nem, az helyzettől függ. Nem véletlenül mondják, hogy néha jót tesz a környezetváltozás, mert az ember viszonylag újjászületik. Ezt a környezetváltozást próbálja meg tudat alatt az ember is megteremteni saját maga számára akkor, amikor rátör a vásárlás, mert a régi dolgok helyettesítése az új dolgok által egyfajta változást hoz létre, a lényeg csak az, hogy ezt a változást kísérjék egyéb jelentős változások is, amelyek nem pénztől függnek, és nyilván a változást ne keverjük össze a problémáktól való meneküléssel.

# 8 - Egyrészt nem vélemény kérdés, hogy az ilyen dolgok valósak-e vagy sem. Nem a te véleményedtől függ, hogy amit leírtam annak van-e alapja vagy nem, mert pszichológiai tény az, hogy a vásárlás, főleg napjainkban, egy kiváló menekülési szféra, amely a mértéktelensége miatt nem tekinthető megfelelőnek, mivel hiányzik belőle az egyensúly.

Másrészt mindenki a maga módján fejt ki adott témára vonatkozó gondolatokat. Hiába írnék olyasmit, amit minden 2. válaszoló írni tudna és én tudom róluk, hogy írni tudják azt, tehát nincs értelme, hogy én is még egyszer ugyanazt leírjam. Főleg azért, mert minden felszín alatt van egy mélyebb réteg is, amelyet én szeretek felaknázni, az élet bármelyik területére nézve is.