Szoktatok verseket, történeteket írni?

Én is szoktam.

Leírom ide az egyik legjobbat.!

Szerda este volt, mikor végetért az aerobik edzésem. Az öltözőben voltunk, már mindenki felötlözött, én még csak a cipőmet nem húztam fel. Mindenki elment haza, én egyedül maradtam ott. A saját cipőmet viszont nem találtam sehol. Viszont megpillantottam egy nagyon klassz rózsaszín darabot, gondoltam ha már nem tudom hol a cipőm felveszem ezt, és ebben megyek haza, úgyis annyira tetszik. fel is húztam a cipőt. Elindultam haza, mikor hazaértem, egy nagyon alacsony, kb 50-60 cm kislányt találtam a lakásban. nagyon kedves volt, játsztottuk és beszélgettünk.

Az én apukám nagyon erős és magas!- mondta a kislány.

Mosolyogtam. -Hány centi az apukád?-kérdeztem.

- hát..olyan 150 centi körül.- mondta a kislány.

Én ekkor kicsit gyanút fogtam, rossz érzés támadt fel bennem. nemsokára mondta a kislány, hogy hamarosan jön érte az apukája és elviszi, és engem is elvisz magával.

Még rosszabbul éreztem magam ennek hallatán. Végül valahogy tényleg ott termett az apja a lakásban, előszőr emberformája volt, de átváltozott űrlénnyé és azt mondta, hogy elvisz engem magával, és kiszedi a szerveimet amit azután hasznosítani fognak. Én ekkor pánikomban kirohantam a lakásból az utcára, és futottam ahogy a lábam bírta. Már azt hittem sikerült megmenekülnöm amikor hirtelen 3 kocsi hajtott utánam. Ekkor tudtam, nekem befellegzett. Megálltam és tűrtem hogy az űrlények betegyenek a kocsiba. Azt mondták, hiába akartam elmenekülni, egy chip van bennem, ami alapján bárhol megtalálnak. Megkérdeztem, hogy akkor most meg fognak ölni? Azt mondták igen, előtte elaltatnak, és utána fölvágnak és kiszedik minden létező szervemet. El is vittek a bázisukra. De ekkor jött a létező legrosszabb dolog ami csak jöhetett. Az egyik ufó megfogott letépte rólam a ruhát, és hátulról a magáévá tett. Közben körbenéztem, mindenhol a helyiségben, formalinba áztatott agyak, szemgolyók, lépek és májak, karok és lábak, izmok és csontok, tüdők, bőrők voltak mindenütt. iszonyúan féltem... Aztán hirtelen felébredtem, és nagyon örültem, hogy mindezt csak álmodtam!

Verset szoktam írni, de történetet nem,

Nagyin élvezem, mert kiteljesülhetek^^