Ti hogy bírtátok/bírjátok ezt ki?
Egyszer minden fiatalnál eljön az a pont, hogy önálló akar lenni. Én sokáig küzdöttem lelki gondokkal. Elég erős önértékelési zavarral, és emiatt nagyon gyáva voltam. Az egyetemet részben ezért, részben más miatt nem fejeztem be, és most újra egy középiskolában tanulok technikusi képzésen. Azóta felébredt bennem valami. Sokkal szabadabbnak és erősebbnek érzem magam. Nem gyötörnek a régi problémák. És nagyon vágyom arra, hogy önálló legyek, és ki nem állhatom a kollégiumi nevelőtanárokat. (az egyetemi koleszban senki nem szól az emberre semmiért. Onnan belecsöppenni újra a középiskolai életbe számomra elég nagy érvágás) Egy albérletről álmodozom néha, persze társbérlőkkel, de ahhoz rendszeres diákmunka kell, és könnyen meglehet, hogy egyszer nem kapok, vagy nem fizetnek eleget? Nincsen semmi megtakarításom, ami alapnak és biztonsági tartaléknak jó, ezért még nagyon sokáig el kell viselnem a kollégiumot. Most már képesnek érzem magam arra, hogy együtt éljek másokkal anélkül, hogy az életünket fentről szabályoznák. (a nevelőtanároknak az a dogmája, hogy mi szabályok nélkül képtelenek lennénk megegyezni egymással. Abba is belekötnek, ami szerintem tényleg a szobatársak közös megegyezésének kellene lennie) itt állok 20 éves fejjel, és párkapcsolatot is nagyon szeretnék. (nem internetről) Sokszor fordul meg a fejemben a saját család gondolata és az álmokból mindig arra ébredek, hogy egy nevelőtanár piszkál apróságokért (amúgy nem vagyok sem tiszteletlen sem hanyag, de valamit mindig találnak, amiért meg lehet minket szólni!) Úgy érzem így nem tudok felnőni, nem hagynak. Dedósként kezelnek. Ti hogyan bírtátok ki ezt az időszakot?
Köszönöm, hogy elolvastad és a választ is előre.
válasza:Céljaid már vannak. Elhatározásod megvan! Mostmár csak egy dolog van hátra:Tenni kell érte!!!
Ne akarj mindent elérni máról holnapra,kezdj el dolgozni, lesz egy kis megtakarított pénzed és el lehet indulni a nagybetűs életben!
Hajrá, ügyes leszel, csak az eleje nehéz, és néha kicsit kilátástalan!
válasza: válasza:Elolvastam az egész kérdésed, éppen ezért érkeztem vissza a főcímedhez: “ Ti hogy bírtátok/bírjátok ezt ki? “ – Mit ? A felnőtté válást ? Ez egy olyan korszak, amelyet mindenki a tőle telhető legjobb eljárás szerint vészel át.
A körülmények részletkérdések, a lényeg viszont közös: az átváltozás maga után von előnyöket és hátrányokat, annak függvényében, hogy ki milyen arányt alakít ki magának.
Írtad azt, hogy különböző okok miatt nem jártad ki az egyetemet, viszont ezek az okok jelentéktelenek a továbbiakra nézve, ezért szembesülnöd kell mindazzal, ami egy ilyen életvitellel jár.
Manapság valószínűleg már te is tudod, hogy még az egyetem sem garancia semmire- hol vagy akkor te, akinek még az egyetemi végzettsége sincs meg ? Ezt vedd objektív tényként arra nézve, hogy önálló felnőttként már a bánásmód kizárólag attól függ, hogy milyen státuszt érsz el a társadalomban.
A kérdésed második felében arról panaszkodtál , hogy miként kezelnek téged a többiek, az én válaszomból pedig levonhatod azt, hogy minek köszönhető ez a viszonyulás- a szociális helyzeted, amelyből ered a mostani problémád is, egyértelműen korlátlan ideig fog elkísérni téged mindaddig, amíg nem hozol létre egy fordulópontot az életedben.
válasza:pont én is hozzád hasonló cipőben jártam 20 éves koromban.
akkor halt meg apukám, ez nagyban hozzásegitett az önállósodásomhoz.
ekkor jöttem el otthonról egy másik városba, ekkor kezdődött az 1. hosszabb kapcsolatom. remélem neked is összejön majd.
l22
válasza: válasza:# 6 – A gond az is lehet , hogy mit tartasz te segítségnek.
Van akinek az is segítség, ha tudomására hoznak olyan dolgokat, amelyekből kiindulva lehet következtetni, lehet nézőpontot váltani és lehet fejlődni a saját gondolkozásunk terén.
Az ilyen segítség megmutat neked bizonyos dolgokat, amelyek nem biztos, hogy eddig átmentek az agyadon és amelyeket felhasználva segíthetsz saját magadon azzal, hogy újraértékeled a saját helyzetedet és megépíted saját magadnak az előtted álló utat.
Viszonylag álomvilágban élsz, ha azt gondolod, hogy lépésről lépésre fog valaki segíteni neked csak azért, mert nem tudsz mit kezdeni saját magaddal egy olyan világban, ahol amúgy minden 2. személy küszködik az élettel és ebből soknak még arra sincs lehetősége, hogy egy ilyen internetes oldalon feltegye a kérdését.
Segíts magadon és a világ is megsegít ( esetleg ). De ha folyamatosan csak azon merengsz, hogy milyen nehézségeket mért rád az élet, akkor soha nem fogsz előre haladni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!