Hogy is történt ez? Ahol azelőtt magyarok laktak honnan teremtek szlovákok románok?

természetesen ott voltak, a románok a 17-18. sz-tól folyamatosan érkeztek Erdélybe, ÉK-Mo-ra a 2 román fejedelemségből, Trianon után számtalan magyar menekült át Mo-ra, a helyükre is románokat költöztettek, utána is tettek róla, hogy ellehetetlenítsék az ottmaradtak életét. No meg a vegyesházasságok révén sokan elrománosodtak, így könnyebb érvényesülni.

A szlovákokkal kb. ugyanez a helyzet.

voltak olyan részek is, ahol a magyarok kisebbségben voltak, hiába volt magyar terület.

Most is van ilyen falu Magyarországon, például Pilisszentkereszt.

Nagymagyarországon nem csak magyarok laktak, egy kicsit kevesebb mint felét tették ki a magyarok a teljes népességnek (ha Horvátországot nem vesszük, akkor kb 55%-a volt magyar). Szlávok és románok korábban is éltek ezeken a vidékeken, de folyamatosan települtek be ők is. Egységes szlovák népről nem beszélhetünk a XIX századig, addig csak szlávok voltak.

Csalókának tűnhet a történelmünk, amikor például a magyar nemességről, vagy a magyar parasztságról tanulunk, de igazából ők a történelmi Magyar Királyság nemessége és jobbágyai voltak, akik nemzetiségileg lehettek románok, németek, horvátok stb...

Az alábbi linken találsz egy-két térképet, ami mutatja, hogy kábé hogyan is voltak a nemzetiségek: [link]

Itt még egy kis eredet: [link]

Az egész Nagy-Magyarországot sosem lakták magyarok.

A honfoglalás korában csak azokon a területeken éltek magyarok (és egyáltalán emberek) ahol ma is élnek (a magyarok). Az idő előrehaladtával a határ menti területek, amiket az előtt védelmi sávnak használtak (gyepű) benépesült. A Felvidékre magyarok, Erdélybe pedig kb. egyenlő arányban németek (szászok), székelyek és magyarok költöztek, na meg Dél-Erdélyben volt egy kevés szláv népesség.

A XI-XII. század fordulóján Magyarország perszonálunióba lépett Horvátországgal, ahol egy fia magyar nem élt. Később települtek be kis számban, de inkább csak nemesek és ők is nagyon kevesen.

A tatárjárás elpusztította Erdély és az Alföld nagy részének lakosságát, ezért IV. Béla behívta Dél-Erdélybe (főleg Fogaras térségébe) a románokat (akkori nevükön vlachoket), az Alföldre pedig a Felvidékről húzódtak le magyarok, akiknek a helyére németek (szászok) és szlávok (főleg csehek érkeztek).

Az ország három részre szakadása idején a Hódoltság területén nagyon lecsökkent a népesség, a Királyi Magyarországon sok német szerzett birtokot és hozott magával német parasztokat, Erdélybe pedig fokozatosan szivárogtak be a románok.

A török kiűzése után a Habsburg udvar jól megtervezett telepítésbe kezdett. A magyarok végleg lehúzódtak a Felvidékről az Alföldre, helyüket (főleg a Rákócszi-szabadságharc pusztításai után) lengyelek, csehek és tótok töltötték be, akikből létrejött a modern szlovákság.

Erdélyből szintén sok magyar átköltözött az Alföldre, helyükre a hegyekből lejövő, eredetileg pásztorkodó, de most már letelepülő románok kerültek. A török elől pedig rengeteg szerb menekült fel az akkor már "felszabadított" Szerémségbe. Horvátországban pedig ugyebár akkor sem igazán voltak magyarok.

Az 1848-49-es szabadságharc idején az udvar a nemzetiségeket támogatta, így a magyarok mégjobban visszaszorultak Erdélyben és a Felvidéken, na meg a Szerémségben is. Horvátországban csak azért nem, mert ott eleve alig voltak.

Aztán jött a trianoni béke 1920-ban, ahol minden területet elcsatoltak, ahol számottevő kisebbség volt, még akkor is, ha ettől függetlenül a terület magyar többségű volt.

Ezek után a magyarok tömegesen vándoroltak át az új határok mögé. Önként, vagy az új urak (románok, szlovákok) munkájának eredményeként.

Aztán a folyamatosan egymást követő magyarellenes törvények miatt egyre többen "álltak át". Inkább feladták a származásukat, hogy békében élhessenek és leszármazottaik már nem is emlékeznek rá, hogy őseik valaha magyarok voltak.

1939 és 1945 között még volt egy kisebb revízió, akkor Dél-Erdélyből a magyarok felmenekültek az újra magyar kézbe került Észak-Erdélybe, majd '45 után onnan Magyarországra, vagy ők is elrománosodtak, vagy a románok telepítették szét őket.

Amellett sok románt, szlovákot telepítettek be a színmagyar területekre, így csökkent a magyarok részaránya.

És amellett akkor még nekik sokkal magasabb volt a szaporodási rátájuk, mint a magyaroknak.

A történelmi Magyarország területén mindigis rengeteg nemzetiség volt.

"Egynemzetiségű ország gyenge és esendő" /Szent István intelmei/

De a XIX. századig senkit sem érdekelt, hogy XY magyar-e, német, szlovák, szerb, horvát, vagy netalán román. Az volt a fontos, hogy paraszt-e, polgár, nemes, vagy jobbágy. A reformáció után, hogy katolikus, református, evangélikus stb. És csak ez után, hogy magyarországi (nem magyar), franciaországi, oroszországi, törökországi stb.

Az, hogy én ilyen és ilyen nemzetiségű vagyok senkit nem érdekelt. A kormányzat sem bánt másképp velük.

A XIX. század elején volt a nemzeti ébredés. Akkortól vált az problémává, hogy én szlovák/román/szerb/horvát vagyok, akkor miért élek magyar uralom alatt, miért kell magyarul beszélnem stb.

Előtte a kutyát nem érdekelte.

Hát így történt.

Egy 20 éves történész hallgató

Az elcsatolások pillanatában semmivel nem lett több nemzetiség. Akkor még egy jó ideig magyar többség volt Erdélyben és a Felvidéken is, de ez senkit sem érdekelt, mert vesztes ország voltunk és mint ilyennek kuss volt a nevünk.

Szerinted érdekelt bárkit is a '90-es években hogy hány albán él Koszovóban serb uralom és elnyomás alatt? Senkit.

Csak azt látták, hogy embereket ölnek. A háborút akarták megállítani, nem az okát megszüntetni.

Trianon politikai érdek volt, ami aztán a kemény magyarellenesség miatt etnikailag is realizálódott.

Előtte is voltak már nagy számú kisebbségek. Dél-Erdély, Horvátország és a Felvidék északi felének elcsatolása logikus és nemzetközi viszonylatban helyes is volt. Elvégre ott már alig éltek magyarok.

A többi csak a magyar nemzet megcsonkítását szolgálta, és mire újból oda jutottunk, hogy tárgyalóasztalhoz ülhettünk volna, addigra már több emberöltő eltelt és teljesen átrajzolódtak az etnikai határok.

Kedves 18:17-es!

A nemesség 1526-ig színmagyar volt. Egy-két szláv család csusszanhatott be közéjük, de ez is ritka volt.

Utána jöttek Habsburg-párti németek és sok magyar nemes is elnémetesedett. De román nemesek sose voltak.

A parasztság, jobbágyság terén igazad van

18:34-esnél a pont, én is történelem szakos vagyok, azért tudom mondani.

A Magyar Királyság sosem volt a szó klasszikus értelmében nacionalista (amúgy ez az egész középkorra sem jellemző), egyszerűen nem nemzetállamban, népiségben gondolkoztak az emberek. Az már csak az újkorban alakult ki, annak is a végén. A Magyar Királyság egyfajta "respublica christiana" volt, hospesként már a 13. századtól kezdve megtalálható volt mindenféle nép (mindenféle értsd: oláh, tót, rác, szász, szlavón, ruszin) akik vagy ellenségtől űzve, vagy jobb megélhetés reményében a Magyar Királyságot választották hazájukként.

De ha részletesebben nézzük: - Erdélyben a tatárjárás óta csappant meg a magyarok száma, azelőtt sokkal több magyar élt ott, egybefüggő területen

- A Felvdidéken fokozatos beszivárgás volt a jellemző

- Kárpátalján a 14. századtól kezdve éltek ruszinok, akik Halicsból (akkor egy ideig Lengyelország része volt) vagy a rusz területekről menekültek (egyébként ők voltak a leghűségesebbek a nemzetiségek közül, ők mindig a magyar ügy mellett voltak Rákóczitól 1848-ig, és még lehetne sorolni; ezért is nevezte őket Rákóczi "gens fidelissima"-nak azaz leghűségesebb népnek)

- Horvát-Szlavónország igazán sosem volt magyar etnikumú terület, a Zrínyiek, Frangepánok is szlavón családok voltak

Annyival javítanám ki, hogy Erdélyben nem biztos, hogy volt valaha is több magyar, mint ma. Maximum messze magasabb volt az arányuk.

A Felvidéken a fokozatos beszivárgás igaz. Ez alól csak a török kiűzése és a Rákóczi-szabadságharc utáni időszak közötti kor kivétel. Mert akkor nagy cseh-lengyel beszivárgás történt.