Történelmi jellegű kérdés lenne, minél hosszabb válasz vagy linknek örülnék. A 18. században (London meg Anglia érdekelne) öltözködés, a korszakra jellemző stílus, mi volt rá jellemző, politika, történelmi esemény. Részletesen lent (? )

"A 18. század viszonylagos nyugalomban telt Angliában, melynek során a szellemi fejlődés időszakát élte. 150 000 mű jelent meg nyomtatásban, szaporodtak a vitairatok, divatba jöttek az időszakos és napilapok. I. György alatt a fejlődés hatalmas lendületet vett. Ám maga az uralkodó soha nem ismerte igazán Angliát, soha nem tanulta meg nyelvét, szíve mélyén mindig Hannoveri fejedelem maradt. Azonban biztosította jóakaratáról az egyházat, a népet, növelte a parlament tekintélyét."

Idézet innen:

[link]

"18. századi Angliának volt a legfejlettebb a tudománya az akkori országok viszonylatában, ez alatt konkrétan a politikát és a közgazdaságtant kell érteni. De ez nem az a fajta hely volt, amin keresztül szeretne utazni éjszaka. Gyakoriak voltak a rablások és erőszakos bűncselekmények. A rendőrség csak néhány nagyobb városban létezett. Mivel a bankjegyek, csekkek, és a váltók is gyermekcipőben jártak, sok embernek kellett utaznia elég nagy távolságokat nagy mennyiségű valutával.

Postakocsi szolgáltatás kezdődött az 1730-as években. Az utasok gyakran hallották a retteg hangot, a közeledő patákat, amit gyakran követett a kiáltás: "Pénzt vagy életet!"

A bandák rettegésben tartották a magányos, távolabb eső otthonokat. Ennek eredményeként halálbüntetéseket szabtak ki a lopásos bűncselekményekre, és végül több ezer bűnöző volt felakasztva az akasztófákra a grúz-Britanniában, mielőtt a bűncselekmény hullám alábbhagyott volna.

Ez volt a 18. századi Anglia, mely után megkapjuk a mondatokat, hogy: "Távol a Tébolyult Tömegtől" és "Az ipari forradalom."

Idézet innen:

[link]

"1795 után többet törődtek az öltözködéssel, a kissé nehézkes, angol divatot könnyeddé és elegánssá tették.

A 18. sz. folyamán lelkesen fedezik fel a régi görög és római emlékeket, és megpróbálják utánozni a nagy elődöket. Már a század közepétől kezdve (a pompei és a herculaneumi antik emlékek feltárása révén) a klasszikus művészet került az érdeklődés középpontjába.

Az antikizálódás jegyében egyszerűsödő divat ismét Angliából ered, ahol a kényelmes viselet mintaképeit a Tanagratan nemrég felfedezett kis szobrocskákon találják meg.

Az angol hölgyek így hát ókori mintára szabatják ruháikat, s hogy az összhatás még görögösebb legyen, még sisakszerű kalpagot is tesznek a fejükre.

A nők az egyszerűség jelszavával levetkőztek. A fűzőt, az abroncsszoknyát, a magas sarkú cipőt a lomtárba küldik, és szinte minden ruhadarabtól megszabadulnak, s egy szál vékony ingben járnak.

A könnyű ingruha, a chemise vált divattá.

Tucatjával halnak meg fiatal, bálozó lányok "muszlinbetegségben" a hideg, téli hónapokban, mely ellen az orvosok csak az 1796-ban feltalált flanelt tudják ajánlani.

A szépség a legnagyobb valuta ebben a korban, mikor a rang és a gazdagság már és még nem számit."

Idézet innen:

[link]

"A 18. században Thomas Chippendale, aki az első angol bútortervezési kézikönyv szerzője, egy sajátos, a keleties hatásoktól sem mentes rokokó stílust alakított ki, a 18-19. század fordulóján az olasz klasszicizmus, majd a francia Empire, a század második felében az indonéz, japán vagy kínai hatásokat, gótikus és reneszánsz elemeket integráló viktoriánus stílus uralkodott.

Az angol stílust tehát nem formai jegyek alapján lehet meghatározni, inkább egyfajta gondolkodásmódot, életszemléletet tükröz, melynek alapjai a már említett hagyománytisztelet, a célszerűség szem előtt tartása. Emellett fontos a tartósság, tehát a jó alapanyagok és a kiváló megmunkálás. A díszítés, a formák időnként túlzók, időnként a puritánságig egyszerűek. A belső terek általában a rendeltetésüknek megfelelő hangulatot tükrözik, minden jól átgondolt. Egy középület vagy egy bank épülete az állam vagy a cég nagyságát hirdetik, míg a magánszféra, a lakások otthonosak, kényelmesek, de egy centivel sem nagyobbak a szükségesnél.

Az angolok nemcsak szokásaikat, de tárgyaikat is őrzik. Ritkán dobnak ki bármit is, különösen, ha az már generációk óta a család tulajdona. Egy angol otthon már-már zsúfoltnak tűnő szalonja vagy ebédlője sokszor nemcsak a család, de egész Anglia történetét is elmeséli nekünk."

Idézet innen:

[link]

"Az angol festészet a XVIII. Században

Tulajdonképpen Van Dyckot tekinthetjük a XVIII. században virágkorát élő angol arcképfestő iskola megalapítójának.

Angliában a portrénak a XVI. század óta folyamatos hagyományai voltak, bár a miniatűrfestők kivételével - akik között neves angol művészek is akadtak - a legjelentősebb képviselői külföldiek, köztük több rendkívüli egyéniség, például az ifjabb Holbein. Van Dyck a XVII. században ezeknek a kiváló elődöknek a sorát folytatta.

Van Dyck I. Károly udvari festőjeként dolgozott Angliában. A flamand festő annyira azonosult az országgal és életének sajátosságaival, hogy szinte angolnak tekinthető; egy angol udvarhölggyel kötött házasságot, Londonban halt meg. Számos angol portréfestő tekintette mesterének vagy tanult közvetlenül tőle, mint például Samuel Cooper miniatűrfestő; elegáns stílusának folytatói között kell említenünk Robsont és Jamesont.

Angliában élő, külföldi származású mesterek - a német Kneller és a holland Van der Faes - is magukévá tették stílusát, s követték művészi hagyományait. Van der Faes a szigetországban Sir Peter Lelyre változtatta a nevét, és a királyság restaurációja után II. Károly udvari festője lett."

Idézet innen:

[link]