Érezted már, hogy megundorodsz az emberektől a tömegközlekedés miatt?

Ezzel én is így vagyok már évek óta. Egyszerűen annyi a buta és bunkó ember, hogy már elmegy a kedvem az élettől is. Pl. miért dobálják szét a szemetet? Áll a kukától pár méterre és csak simán elengedi a csokis papírt, mert neki már nem kell. Vagy a boltokban miért esznek bele normálisnak kinéző emberek is az ételekbe? Nem szegények, nem cigányok sokszor átlagembernek tűnő népek is levesznek egy csokit megeszik majd otthagyják a papírt. Vagy a polcokon szétpakolnak mindent az áruházban. Bár engem ott szeretnek mert ha én megyek nem bírom megállni, hogy ne pakoljak mindent a helyére. fél perc alatt rendbe teszem a helyet :DDD

Nem tudom ez mennyire tartozik ide, de én ezért is eléggé megutáltam az embereket a múltkor: mentem az egyik drogériába megszagolni a parfümöket amiket a neten kinéztem. Van mellettem egy család, gondolom nagymama meg anyuka és a lánya. A lány fogdos össze és szed szét mindent, de mint általában senki nem figyel rá... az anyuka (aki egy útszéli nőnek nézett ki) szagolgatja a parfümöket, lök fel engem fújja ész nélkül mindenfelé az üvegből a szemembe, pedig van direkt kis papírcsík ara kell rakni. Mutatom is neki, de nem fogja fel ésszel.

Az idősebb nő meg 1 percenként: fojj, de büdös! ez büdös. jojjjjjj de büdössssss fojjjjj. büdösssss! Már azt hittem szájbaverem, pedig én ellenzem az erőszakot. Jól van, nekem se tetszett a legtöbb illat de azért ne szólja MÁR LE MINDET, AZZAL CSAK MAGÁT MINŐSÍTI. NA MEg ezek Calvin Klein és hasonló illatok voltak, nem a 100forintosból való pacsulik.

De eleve már ahogy odajöttek nekem kellett meghúznom magam mert ők nem tudtak elférni abban a hatalmas térségben.

A buszon ami nálunk van az meg valami elképesztő. Mindenki mocskos, büdös és egymás arcába köhögnek az emberek. Egyszer emlékszem belenyúltam valamibe a kapaszkodón. Sose felejtem el meg akartam kapaszkodni erre valami sárgás nyúlós nagy izébe nyúltam. Nem részletezném jobban, de olyan volt mint amikor valaki felköhögi a váladékot vagy én nem tudom mi lehetett az. Majdnem rosszul lettem. De ki csinál ilyet?! és miért? Ennyire szint alattiak már az emberek, hogy nem tisztelik meg a másikat azzal, hogy nem mocskolnak össze mindent? A hipermarketek wcjében is mi volt a múltkor... ez egy rémálom.

Sokszor egyedül érzem magam az ilyen dolgok miatt. Úgy értem amikor ezek történnek és csak nézek végig az embereken azt érzem én nem ide tartozom és undorodom ettől az egésztől. Te nem érzel így? Ezt még sosem kérdeztem senkitől, anyukámtól egyszer de ő erre elkezd velem veszekedni, hogy én kényes vagyok és ne legyek beképzelt. Pedig én nem vagyok beképzelt, nem hiszem hogy jobb lennék másoktól, csak mondjuk ilyen téren. Én ha kiöntök valamit a buszon feltörlöm. Pl jöttem haza, hoztam tejet véletlenül kifolyt az ülésre leszállás előtt letöröltem az ülést és csak úgy hagytam el a járművet. Úgy vagyok vele, hogy így is épp elég szarul élünk ne tegyük már tönkre azt is amink van. A cigányasszony is csak néz rám amikor rászólok a boltban, hogy ne fogdossa össze a kenyereket, hogy melyik puha melyik kemény. Vagy legalább zacskóval fogja meg.

Múltkor meg a takarítónő rontott rám a tescoban azért mert hangosan mondtam, hogy elnézést tudja valaki hol találom azt a kis fogót vagy kanálszerűséget amivel meg tudom fogni a péksüteményeket. Több embernek kellett vennem kiflit, zsömlét mindenfélét és nem akartam kézzel megfogni amikor itt a H1N1 is meg egész nap mindent összefogdostam. Erre a takarítónő pofákat vág... pedig nem kényesen kérdeztem csak gondoltam hátha valaki látja csak én nem veszem észre hol van. Na arról ne is beszéljünk, hogy nekem alap dolog lenne hogys mindenhez tesznek egyet hogy az emberek azzal tudják megfogni az árut. Jól van beletehetem kézzel is nem dől össze a világ, de akkor rakjanak oda egy kézmosót is mert nem hiszem el, hogy másnak nem piszkos a keze amíg oda eljut.

Én ilyenek miatt utálom meg az embereket.

Meg a pénztáros is. Elhiszem, hogy unja már és nem fizetik meg. De az nem segít ha összecsapott félmunkát végez. Vagy veszek valamit direkt külön teszem, hogy ne vizezze össze pl a mirelit áru. Megkérem azt ne tegye a szalag után a többi mellé, mert tiszta piszok lesz és nem tudom tisztítani majd a kezéből elveszem és külön szatyorba teszem. de tényleg kedvesen mondom és ez nekem alap dolog nem felhajtás. Erre kb lesz.rja ugyanúgy belerakja a mocsokba. Nekem meg már nincs pofám visszamenni másikat venni, pedig azt kéne!

Elnézést, hogy sokat írtam de engem is nagyon dühít az ilyesmi és most kijött belőlem. Pedig én pont emiatt alig járok a városba, amikor lehet inkább itthon maradok. Csak akkor megyek el ha muszáj vennem valamit és senki más nem tudja nekem elhozni (pl. anyukám) vagy ha munkaügyet intézek. Egyébként inkább nem megyek sehová, mert csak felidegelem magam és utána napokig ezen rágódom szóval nem érdemes kitenni a lábam. De jó tudni, hogy akkor nem csak itt nálunk probléma ez hanem globálisan.

Én annak tudtam be ezt régen hogy ugye bunkó emberek mindig voltak sokan meg nem kaptak biztos jó nevelést nem láttak jó példát. Aztán gondoltam a válság miatt van mindenki stresszes. de nem, ez már valóban más. És tényleg a magyarokban ez nagyon benne van, hogy ha van is valami annak se tudnak örülni mindig elégedetlenek. Az bírásomból az jöhet le, hogy én is az vagyok pedig nem. Ha valami szépen rendbe van akkor annak nagyon tudok örülni, biztos totál hülyének néznek de a boltokat is meg szoktam dicsérni ha szépen van kirakva a ruháknál a színsor vagy ha jó a dekoráció stb. Ha kedvesen szolgálnak ki külön meg is köszönöm, hogy micsoda kedves kiszolgálás öröm volt náluk vásárolni.

Én próbálok kedves lenni mindenkivel és nem agresszívan közeledni. De valóban sokszor letámadják az embert ezt egyre többet hallom. Nekem még annyira nem tűnt fel és a veszekedéseket se vettem észre. De múltkor az egyik felkapott főtéri vásárban sétálgattunk és azt vettem észre, hogy löknek fel az emberek. Pedig volt ám hely. De mégis nem tudtak odafigyelni és szinte mindenki nekemjött vagy beállt elém vagy egyszerűen egyszercsak megállt előttem én meg majdnem nekimentem. Vagy az út közepére áll és ha szólok, hogy engedjen el legyen szives szinte az arcomba akar vágni amiért megzavartam és pofákat vág. Sokszor hányni lenne kedvem ettől az egésztől. Nekem is vannak gondjaim, múltkor hónapokig annyira nem volt pénzünk hogy nem ettünk csak hétvégén és nem volt áram, nem volt víz. Mégse voltam undok, mert erről nem mások tehettek, egyszerűen válság van. Most ezt nincs jogom kivetíteni másra, hogy én szegény vagyok és emiatt megbántani őket. Nameg mit érnék el vele, hát semmit. Na jó befejezem mert én aztán képes lennék reggelig folytatni.

Ja, hát azt én is tudom, hogy vannak normális emberek is és nem akartam általánosítani, csak a legtöbbször elgondolkozom az embereken, hogy mennyi ilyen ember van és... szóval ilyenkor végképp nem látom a normális embereket, csak őket.

Nagyon találó ez a szó, ezt kerestem én is: pofátlanság.

Mostanában egyre több mindenhol a pofátlan ember. Kórházakban, hivatalokban, boltokban stb. Mindenki csak magával törődik és hogy neki minden gyorsan meglegyen a többi már nem érdekli.

Ezt én sem tudom, hogy hova ez a nagy sietés. De ez egy ördögi kör, mert ha én nem is sietnék muszáj, hiszen van, hogy nem késhetek el :)) mert valaki siet és nem várna rám. Ez már csak ilyen. :)

Mo. ilyen mentális helyzet van. Ilyenek az emberek, nem csak a tömegközlekedésben. Én már elég idős vagyok, éltem eleget a Kádár rendszerben is, de azóta nagyon sokat romlott a helyzet. Szerintem ez is azt mutatja, hogy az emberek egyre rosszabb anyagi helyzetben vannak, és nem jut energiájuk semmi másra. Minden téren egyre igénytelenebbek kell,hogy legyünk. Talán még az is gond sok embernél, hogy naponta meg tudjon fürödni, mert még annak az árát sem tudja kifizetni.

Tehát a társadalom minden téren (anyagi, erkölcsi) csúszik le, és ez mindenre rányomja a bélyegét.