Ha én semmilyen káros szenvedélynek nem hódolok attól még érezhetek azonosulást a hippikkel vagy inkább beat korszakkal?

Mégis sokan a kábítószer élvezettel kapcsolják össze ezt a zenét, holott sokkal mélyebb mondanivalójuk van. Sajnos azonban mégis sok dokumentumfilm látott napvilágot Jim Morrisonról, mégis jelentős részük arra élezi ki az egészt, mennyire volt a művész az alkohol és a kábítószer rabja. Miért nem az vizsgálják milyen költő volt? Mit akart mondani a soraival? Egy menekülés, fájdalmas jajkiáltások, transzcendentális szintek megtapasztalása, a rejtett ajtók kinyitása, sámánizmus, régi kultúrák, költők életművének magunkba szívása és beemelése a sajátunkba. Jim Morrison esetében a sajátjába.

Fájdalmas jajkiáltások és üvöltések már nincsenek, de elvezettek mindmáig, gyógyítottak, tápláltak, új utakra vezettek. Ebben az érában, amikor a kultúra összeomlott költők, zenészek más korból, más országból dalokon keresztül átkiabálnak nekünk, vezetnek minket az önmegismerés útján.

Talán még túl fiatal vagyok ahhoz, hogy ilyen sorokat írjak, de mégis látva azt, ami itt folyik kiszakad belőlem a fájdalom és jajkiáltás. Nem tudok törődni a trenddel és a divattal. Hiába járt el az idő fölöttük, De Hobo vagy Deák Bill Gyula még ma is zene, sőt az előbbi művészetével nekem hihetetlen, verbálisan kifejezhetetlen gondolatokat adott. Ez a fajta gondolkodásmód, művészet iránti fogékonyság már csak kevés emberben van meg, de át kell menteni.