Emberek, miért lettetek, hungaristák, rockerek?

nem tudom, hogy mennyire lesz hiteles az írásom, mert én személy szerint Albert Schweitzer-rel, Mahatma Gandhi-val és más hozzájuk hasonlókkal tudok azonosulni, és az én gondolatvilágom inkább a "World Peace" mint bármiféle szélsőséges irányzat.

Viszont általánosban volt két osztálytársam, ahogy ahogyan Te is leírtad, nem voltak valami "sikeresek", nem bántotta őket senki, csupán nem barátkoztak nagyon velük, hiszen nem voltak senkivel egy hullámhosszon. Azóta középiskolások lettünk és nem hallottam nagyon felőle, csak facebookon láttam róluk egy-két képet, és láttam, hogy feketében vannak, a jellegzetes bakancs is megvolt, meg a nagymagyarország térképe a pólójukon. Aztán a minap pedig találkoztam is az egyikőjükkel, és bár általános iskolában nem igazán, vagy csak nagyon ritkán, most egész sokáig beszélgettem Vele, hogy hogyvan, mit tervez és ezekhez hasonlók. Ő pedig levezette, hogy az iskolában is érlelődött már benne, de csak utána tört ki belőle igazán ez, hogy Ő rocker és mennyire is arra a bizonyos szélsőséges magyar párttal szimpatizál, és hogy majd "Ők megmutatják" és ehhez hasonlókat mondta és csak mondta, mondta.. majd áttért a zenére, hogy mennyire utálja a mai pop dalokat Aviciit, David Guettát, stb. Majd a nagy ledöbbenésem közepette megkérdeztem, hogy ismer e, vagy egyáltalán hallott már e ezen előadóktól egy számot is?! A Válasz természetesen a "nem" volt, de gyorsan magyarázta is, hogy de ő tudja, és nem kell hallania ahhoz, hogy biztos legyen abban, hogy ez szar, és ilyenek. Majd elköszöntem és végig azon gondolkodtam, hogy mennyi buta és korlátolt ember van! Én szeretek minden zenei stílust, szerintem mindenben van jó, és nyilván nekem is meg van az ami hozzám közel áll, de amiért másnak nem ez a kedvence azért eszem ágában sincs szapulni az illetőt.

Ezzel a hosszúra sikeredet történettel nem azt mondom, hogy minden rocker ilyen, hanem, hogy az emberek amennyiben a szélsőségek megszállottai, úgy ők maguk is be gyöpösödnek, korlátoltakká válnak és a gyűlölködésükben találják saját magukat!

19f:)

Én a 90-es években jártam gimibe, akkor a "rocker" egyáltalán nem volt kisebbség (szerintem most sem az), rengeteg ilyen volt, köztük én is. Akkor még nem érdekelt a politika, liberális gimibe jártam, amikor egyetemen először hallottam valakit zsidózni eléggé le is döbbentem. Aztán alakulgatott a világnézetem, mondjuk hungaristának nem mondanám magam, max Jobbik-szimpatizánsnak (bár nem is rájuk szavaztam). Kinézetre már rég nem vagyok rocker, zenében vannak kedvenceim minden stílusban, egyértelműen a power metal áll legközelebb hozzám, de nem erőltetem ezt senkire sőt beszélni sem szoktam róla. A barátaim meg mindenfélék, van aki ezt szeret, van aki amazt, a legtöbben persze "civilizáltan" öltözködnek hisz mind túl vagyunk a 30-on. Kivétel a sógorom, 2 gyerek után is együtteses pólóban nyomja.

Egyébként maga kérdés kicsit furcsa hisz ez a két dolog nem feltétlen jár együtt.

Szia!

Én is a 90-es években voltam gimnazista (a végefelé), határozottan lázadó szubkultúra volt a rockereké, de teljesen politikamentes, illetve mifelénk kifejezetten népes közösség volt. Általában jó volt a viszony rockerek, punkok, darkosok (később gótok) és alterosok közt, illetve elég nagy volt ezek közt az átjárás, míg a skinheadek inkább egy izoláltabb csoport voltak.

Elég vegyes volt a rockerközösség, nyilván sokak voltak zűrösek, problémásak, frusztráltak de ezt inkább a korcsoport számlájára írom, semmint a szubkultúráéra. Nyilván a zene és az életmód mellett a közösség is sokat számított, tehát itt is volt egyfajta konformizmus, alkalmazkodás az amúgy szabados, laza és befogadó rocker közösséghez, itt is megjelentek a külsőségek (fekete ruházat, hosszú haj, zenekaros pólók, surranó, bakancs vagy összefirkált tornacipő, kiegészítők).

Hogy én miért csapódtam hozzájuk? Egyrészt a zenék közt voltak igencsak kedvemre valóak (azoknak nagy része máig az, csak erősen kibővült az ízlésem), vonzott az esztétikai vonal (fekete ruházat, extrémebb megjelenés, zordabb, sötétebb témák érdeklődési körben is) illetve a közösség és a preferált szórakozási formák is kedvemre valóak voltak (rock-kocsma, kocsmázás, koncertek), meg én eléggé "haragban a világgal" típusú lázadó, nonkonform figura voltam (valamennyire máig az vagyok).

Tizenévesen az identitáskeresés egyik járulékos jelensége a szubkultúrákhoz csapódás, abban az életkorban még könnyebben definiáljuk önmagunkat csoportokkal; ha nem is feltétlen szubkultúrák szintjén, de nézd meg a kamaszok milyen kérdéseket írnak ki akár itt - "ők vs én" vagy "ők vs mi" a visszatérő elemek, a szélsőségekben, fekete-fehérben gondolkozás, ez nálunk is megfigyelhető volt, rockereknél, nem rockereknél egyaránt. Identitásunknak megfelelő csoportok, szimpatikus csoportok, ellenség-csoportok és a mainstream-től való elhatárolódás, sima szociálpszichológiai elven működik a dolog tudatalatt, tudatosan pedig megideologizáltuk hovatartozásunkat, kb. ennyi a lényeg.

Amúgy ami engem illet, elég hamar inkább a "darkos" szekció felé tendáltam (ami lényegében akkortájt inkább a rockerek egy kisebb csoportja volt, semmint önálló cucc), és ennek bizonyos stílusjegyei máig megmaradtak. Zenében sokféle cuccot hallgatok, elektromos jellegűeket pont többet, de máig markánsan jellemző a sötétebb, elvontabb ízlésvilág ezeken belül is. A régi társaságoknak persze már se híre, se hamva, a város is eléggé sivár lett ilyen téren (bezártak az ilyen szórakozóhelyek és nem lett helyettük újabb), de a szubkultúra így is elég sokat adott nekem, meghatározó jellegű volt a személyiségem alakulásában, tapasztalataim begyűjtésében - azaz pont, hogy betöltötte funckióját.