Lehet-e úgy élni, hogy az ember tegyen mindenki véleményére? Céltudatos gondolkodás ez, vagy egy rossz manőver?
Sok embert csak bántanak a világban szavakkal, elhiszik másoknak, ha semmirekellőnek hívják, vagy rondának és butának.
Az emberek többsége ezt el is hiszi, túlságosan is foglalkoztatja őket az a tény, hogy mit gondolnak róluk mások, a sok negatív kritika és beszólogatás után pedig elvesztik maguk fölött az uralmat és saját magukban a hitet, majd egyre mélyebbre és mélyebbre süllyednek, már-már a depresszió felé tartó úton járnak.
20%-ban viszont van az a féle ember, akit teljesen hidegen hagy mások véleménye. Nem törődnek vele, hogy miket beszélnek a hátuk mögött, ha kigúnyolják, inkább csak erősíti őket és cinikus módon képesek bárkit elküldeni a fenébe, aki rosszat akar nekik, vagy még drasztikusabb megoldásra is képesek.
Találkoztam ma egy régi osztálytársammal, akit már 10 éve nem láttam. Állandóan kigúnyolták és verték az iskolában, mindig teljesen maga alatt volt. Sokat lehetett hallani róla a 10 év alatt, de csak negatív jelzőket és gúnyolódásokat. Ma, ahogy találkoztam vele, külső ránézésre egy teljesen céltudatos, de egyben beképzelt, bunkó és arrogáns embert láttam magam előtt, aki egy utolsó tuskó és nem érdekli őt semmi, de aztán váltottunk pár szót és kellemesen csalódtam. Csak a külvilág felé mutatja ezt, belül egy nagyon kedves valaki, aki senkit sem lenne képes akár még egy szóval is bántani.
válasza:Igazán csak úgy lehet.
Ez persze nem azt jelenti, hogy ostobán önfejűnek lenni, hanem mérlegelni a kapott véleményt/kritikát. De amit annak felhasználásával/elvetésével kialakítunk, az már a saját véleményünk. Ha a másé szerint élünk, az egyenes út ahhoz, amit a második bekezdésben írtál. Annál még azt is egy fokkal jobbnak tartom, ha az ember konok, és jobb híján a saját kárán tanul.
Mindenki véleményére tenni egy véglet és nem egy célszerű stratégia, kivéve ha valaki nem készül például Zen mesternek.
Kapcsolatban állunk a világgal minden pillanatban. Ezt magunkban letagadni értelmetlenség volna. Igen, ellehet érni adott fokú sikert annak is, aki a környezetének a nagy részét kizárja, de aki ennél többre pályázik, annak kapcsolatban kell lennie és foglalkoznia kell másokkal is, mert az igaz, hogy első soron egyedül kell boldogulnod, de kizárólag egyedül nem fogsz nyerni másokkal szemben, ha nem közreműködsz senkivel.
A " manőver " szóról az jutott eszembe, hogy a volt osztálytársad viselkedése inkább egy múltbéli traumasorozatok és sérülések miatt kialakult kényszerálarc, nem pedig egy hidegfejű, stratégiai rendszer. Minden, ami érzelmi töltetből fakad, ellentmond bármilyen célszerű stratégiának, a stratégiához ugyanis hidegfejűség kell ( az arrogáns emberek azok, akik a leginkább keltik a hidegfejűség látszatát, pedig sokszor tudat alatt ők a legzaklatottabbak ) ; nincs helye sem érzelmeknek, sem érzelmi nyomoknak.
válasza:Nem rossz manőver.
Amit többen javasolnak, azon érdemes elgondolkozni, tényleg a javunkra válna-e. De alapvető kérdésekben - hogyan éld az életed, milyen munkát és párt válassz, azokban a saját megérzéseidet kövesd, mert te tudod mi a jó neked.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!