Ha a helyemben lennél, mit tennél? Burokban neveltek, viszont sikerült "kitörni", de se barátaim se ismerőseim sincsenek, és egyedül érzem magamat.18/f

#:3

Úgy,hogy mindig rosszalták,ha ki akartam mozdulni itthonról,amikor kicsi voltam hiába kértem őket,a barátaimhoz se vittek át (másik településre,mert ez egy gettós környék) itt gyakorlatilag 1 helybélivel sem vagyok még beszélőviszonyban sem mert mindig benntartottak a házban.Apám kb. 12 éves koromig vert,amibe anyám nem avatkozott bele csak egy párszor.Ezeknek a hatására az egész általános iskolában senki sem barátkozott velem csak 1 személy az is csak kényszerből.

Vendég (mint barát vagy haver) extrém ritka alkalmak kivételével nem jöhetett,a kivételeknél pedig apám megalázott előttük,aki éveken át (még most is) éreztette/érezteti velem,hogy én neki egy csalódás vagyok mert a bátyám az etalon mert neki gyereke van meg felesége,hiába csak elfelejti,hogy amíg a bátyámat telepumpálta pénzzel addig én már évek óta saját keresetből ruházkodom,mert még egy ezrest is sajnál tőlem,apám nevelése az volt,hogy majdnem 10 évig munkanélküli volt és itthon üvöltött meg vert,anyámé pedig az hogy az ő szeretett utyu-putyu kis tündér fiacskája leszek és addig szeret amíg megcsinálom amit csak ő akar,de ha nem akkor egy undorító tróger vagyok.

A legnagyobb problémát a beilleszkedési zavarok okozták/okozzák.Van talán 1-2 "barátom" aki elvisel de rajtuk kívül semmilyen társaság nem lát szívesen.Középsuliból kibuktam a tanulási és beilleszkedési nehézségek miatt,ezt a sulizást újra el kellett kezdenem az elejétől most itt vagyok felébredve 18 évesen végzettség,barátok nélkül anyámék kezét szorongatva (átvitt értelemben).

Nagyon nagy kihívást jelent,hogy ne úgy létezzek az emberek között mint valami páncéljába bújt szúrós teknős,jelenleg kezel pszichológus de azt mondta,hogy betelhet hosszú időbe mire ez helyreáll,én pedig rá vagyok állva a "gyógyulásra" csak még elég nehéz a kezdet.