Régebben miután megismert valaki egy új embert, azzal hogyan tartotta a kapcsolatot később?

> „Egyből megadták a másiknak a telefonszámukat vagy a lakcímüket ahol elérheti ha akarja?”

Persze. Vagy akár a levelezési címüket, ha még nem volt telefon. Ilyen posta meg egyebek előtt az is működhetett, ha rendszeresen jártak ugyanarra a helyre. Persze ha az egyikőjük messzire utazott, akkor leginkább sehogy se tartották a kapcsolatot, amíg vissza nem érkezett az illető…

Telefonon. Mindenkinek volt egy szép nagy telefonkönyve otthon. Illetve levélben.

Na én senkit nem veszek fel csak azért, mert 1x beszélgettem vele egy szórakozó helyen.

Ej kérdező te szemtelenül fiatal lehetsz! ;D

Egyrész igen, megadták egymásnak telefonszámukat/címüket.

Másrészt volt egy hasznos kiadvány: a telefonkönyv, amiben benne szerepelt a név mellett az illető címe is.

Ha nem adták meg egymásnak címüket/telefonszámukat, vagy nem volt megtalálható az ember (vagy szülei/fia/lánya/...) a telefonkönyvben sem, a beszélgetés során kiderülhetett az illető:

- iskolája/munkahelye

- ismerősi köre

- gyakran látogatott helyei (klub/pártgyűlés/kocsma/...)

ami alapján újból felkereshető volt.

Voltak más kommunikációs formák:

* amatőr rádió (mondjuk ehhez mind a két félnek rádióengedéllyel és hívójellel kellett rendelkeznie)

* CB-rádió

* apróhírdetés, társasági-/levelezési-rovat/rádióadás betelefonálós műsor

* adott helyen hagyott üzenetek

Nos, én amikor tinédzser voltam, majd fiatal még nem volt internet, facebook, vagy mobil.

Így mi vonalas telefonszámot cseréltünk, már akinek volt otthoni telefonja (mert sok embernek nem volt) vagy címet cseréltünk. Ha nagyjából közel laktunk akkor tömegközlekedéssel látogattuk egymást. Tény, hogy a személyes találkák sokkal többször és sűrűbben voltak mint manapság a nagy internet és face segítségével..

Amikor 17-20 éves voltam akkor levelezéssel (szép papírra, borítékot feladva) előre megbeszéltünk egy nyaralási lehetőséget. Diákként pénzünk nem sok volt, de ezek a nyaralások már januárban meg lettek tervezve így nyárig tudtunk gyűjteni pénzt rá, és amikor eljött az idő akkor mentünk sátorozni a Balatonra vagy Velencei tóra vagy a Kék túrát csináltuk egy darabig. Felejthetetlen nyaralások voltak.

A kapcsolattartás legősibb módja (az internet, a telefon, sőt még a posta előtt) a személyes kapcsolattartás volt, előre kiszámítható időpontokban.

Évente jártak a nagyvásárba, amit mindenki tudott, hogy mikor lesz. Ugyanígy évente jártak a közeli kegyhelyre búcsúba. A távol élő rokonokat is évente látogatták, amikor templombúcsú volt az ő falujukban.

Aztán a kisebb vásárokba eljártak havonta. Lehetett tudni, hogy ott kikkel fog találkozni az ember.

Hetente jártak templomba és piacra. A fiatalok is hetente megszervezték a saját bulijukat, ugyanazon a helyen, ugyanabban az időpontban, ez is követhető volt telefon és internet nélkül is.

Naponta pedig a boltba és a kocsmába jártak. Lehetett tudni hogy ki mikor szokott kocsmába vagy boltba járni, de ha mégsem volt ott az illető, akkor lehetett neki üzenetet hagyni. Vagy otthagyni neki dolgokat, hogy adják át neki.

A mi kocsmánkban ma is így megy, pedig nagyvárosban lakom. :)