Hogy értessem meg gyerekkori barátnőmmel, hogy változnia kéne? Egyáltalán van ehhez jogom?
Gyerekkori barátnőmről lenne szó...
Tanul, a szülei tartják el, vettek neki lakást is, ami nem baj, csak ő mindezek ellenére állandóan kesereg.
Félévente befizetik többhetes utazásokra, mellette szinte minden külföldi koncertre elutazik, amihez kedve szottyan.
27 éves, még soha nem volt kapcsolata, semmi tapasztalata sincs ezen a téren, valószínűleg azért sem, mert egy énekesbe szerelmes(!), "átlagférfiak" nem érdeklik.
Állandóan van valami betegsége, amit kúrál, ez szerintem összefüggésben a sok szintetikus nasival is, amit napi rendszerességgel töm magába. Sajnos eléggé túlsúlyos is.
Az igazság az, hogy én régebben szerettem vele találkozgatni, de mostanában már nem, beszédtémái max. a "fiktív szerelem" és "nyomorúságos élete".
Nem lehet vele pl. párkapcsolatról, munkáról, stb. társalogni, mert elkomorul.
Olyan ,mint egy óriási gyerek, múltkor hisztériás rohamot kapott egy nagyáruházban ,mert nem volt ott a polcon a kedvenc nasija....
Nem tudom mit tegyek, nem akarom megbántani. Nem is szokott érdekelni, hogy más emberek hogy élnek, de sajnos nekem ez már teher. Nem tartom magamat önzőnek, de egyre jobban érzem köztünk a szakadékot.
válasza: válasza:Változtatni magán csak ő maga tud, és ha megpróbálsz is segíteni, tanácsokat adni, megmondani, hogy mit csináljon, azt támadásnak veszi, tagadással fog reagálni, nyilván jól meg is sértődik.
Nem biztos, hogy neki az a jó, ami neked. "A másnak ez sincs, másnak erre nem futja" kezdetű vigasztalások sem érnek semmit olyan embernél, aki gyermeki aggyal gondolkodik. Az, hogy egy énekesbe szerelmes, egyértelmű menekülés a valóság elől, az elől a küzdelem elől, ami a párkeresés-próbálgatás küzdelme, mert
a) az van a fejében, hogy előbb le kellene fogynia ahhoz, hogy legyen valakije,
b) el kellene fogadnia magát olyannak, amilyen, hogy legyen valakije.
Mindkettőhöz rengeteg akaraterőre van szükség, de honnan lenne akaratereje, gyakorlata a küzdelemhez, ha alátesznek (majdnem) mindent? És itt most nem az a baj, hogy támogatják a szülei, hanem hogy elmondásod alapján soha nem kellett neki, pl. spórolnia, ha kitalálta, hogy el akar valahova utazni, vagy épp nasira akar költeni...
Értem, hogy szomorú vagy, hisz épp egy fontos barátság fordul a véget érő stádiumba - de ez ugyanakkor kapu ahhoz, hogy új barátokat szerezz meg.
válasza:Iratkozzatok be ketten egy önismereti körbe!
Vagy irányítsd pszichológushoz!
Sajnos ahogy múlnak az évek más irányba fejlődnek az emberek,más utakra lépnek, valaki megreked valaki nem.
Ezen a szülőknek kellett volna réges rég változtatni, te csak azt teheted max amíg birod kitartasz.
Köszönöm mindenkinek a válaszokat:)
Ki fogok próbálni pár tanácsot, de ha nem megy, akkor továbblépek.
Szép estét!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!