Én majdnem lehidaltam, ti mit gondoltok errol az esetrol? Most komolyan ezert egy szar ember vagyok?

Először is, szerintem legyen má az a te dolgod, hogy mikor szeretnél gyereket xd nem is értem azokat akik ebbe beleakarnak pofázni.

Egyébként én veled értek egyet, egy csomóan belevágnak a babaprojektbe úgy, hogy nincs semmi végzettségük, nincs biztos munkájuk stb, aztán mikor már megvan a gyerek jönnek rá, hogy alig jönnek ki anyagilag és lehet kicsit elkapkodták dolgot...ilyenkor nő a feszültség a kapcsolatba és sokszor válás a vége...a házasságok legnagyobb próbája szerintem alapból is a gyerek, így felesleges belevágni akkor, ha nincsenek szilárdnak mondható alapok.

Én ilyenkor azt szoktam válaszolni, hogy mondjanak csak egy nyomós érvet, amiért hanyatthomlok gyermeket kellene vállalni, illetve fejtsék ki, miért is ez az egyetlen, ami az életemnek értelmet ad.

Ilyenkor jönnek a szokásos unalmas rizsával, amiben maximum féligazságok vannak, és sorban elmondom türelmesen, hogy az érveik számomra miért nem elegendő érvek.

Pl.: öregkorodra lesz, aki néha rádnyitja az ajtót. Válaszom: ne röhögtess, általános tapasztalatom, hogy jó, ha heti egyszer rácsörög a felnőtt gyerek a szülőre, nemhogy ajtót nyit rá.

Persze, ez csak példa volt általában a gyerekvállalásról. Nálad csak annyi van, hogy későbbre tervezed a családalapítást, ami mellett szerintem szintén elmondhatod a saját érveidet higgadtan.

A lényeg, hogy ne hagyd magad, állj ki a véleményed mellett.

Belepofázni mások életébe nem szép dolog.

De ettől függetlenül abban amit mondtak igazuk van. Egyáltalán nem mindegy, hogy mekkora a korkülönbség szülő és gyereke között, minél kisebb, annál jobb, mindenféle szempontból. Ha 30 évesen vállalsz gyereket, és majd ő is 30 évesen fog gyereket vállalni, akkor elég necces, hogy megéred az unokád ballagását, de az esküvőjét már biztosan nem.

Tessék egy pillanatra belegondolni:

- van egy 10-15 éves gyerek, akinek a szülei 35-40, a nagyszülei 60-65 évesek, és talán élnek a 85-90 éves dédszülei;

- vagy pedig a 10-15 éves gyerek szülei 40-45, a nagyszülei 70-75 évesek;

- vagy pedig a szülők 50-55 évesek, a nagyszülők meg 90-95 évesek, ha élnek még egyáltalán. (Mert már egyre gyakoribb a 40 év korkülönbség is a szülő és gyerek között.)

Ez az, ami nagyon nem mindegy, sem a gyereknek, sem a nagyszülőnek, de főleg nem a szülőknek. Nem mindegy, hogy a nagyszülők tudnak segíteni az unokák ellátásában és nevelésében, vagy a szülőknek a gyereknevelés mellett a nagyszülők ellátásába is be kell segíteni, mert már olyan idősek.

Amúgy pedig a tanulásra meg a karrierre fogni hülyeség a dolgot. Gyereket nevelni munka mellett is lehet, sőt, mindenki úgy szokta. :) Még tanulni is lehet mellette, szüleim is ezt csinálták, mi is ezt csináljuk. A munka melletti tanulás most már lassan kötelező is, nagyon erőltetik az EU-ban ezt az úgynevezett élethosszig tanulást.

Ha valaki mentálisan nem érzi magát felkészültnek a szerepre, az természetesen más kérdés. Az valóban ne vállaljon gyereket, mert akkor még valóban nem alkalmas rá. De az ilyenek általában később sem lesznek erre alkalmasak, és ha mégis lesz egyszer gyerekük, nagyon sok konfliktusuk lesz egymással. (Tapasztalat.)