Gyereknek lenni 1980-90 között Magyarországon, jobb vagy rosszabb volt, mint ma?

Jó, de már nem olyan jó, mint az 1945 és 53 közötti időszakban volt. Ugyanis a 70-es 80-as évekre a protekcionizmus már megjelent az iskolákban is... De még ezzel együtt is sokkal jobb volt oda járni, mint ma.

Kivéve persze a doktoranduszokat, píícsdíket, mindennemű észtölcséreket, nagyokosokat, valamint ezek porontyait akiknek viszont ma jobb. Sokkal, de sokkal jobb az ilyeneknek.

Manapság az olyan veszett idomárok, akiknek az életpálya modell, meg a kispolgári életvitel hajszolása elvette még azt a csepp eszét is trenírozzák bele a szerencsétlen nebulókat a szolgaságba és a nyomorba. Teszik ezt napi 7-8 tanórán keresztül.

Ezzel szemben a szocialista nevelés arról szólt, hogy minden ember értékes. Az iskolákban pedig jó szándékú és a tanuló számára is hasznos oktatás folyt.

Jobb volt. A 80-as évek sokkal emberléptékűbb volt, mint a mai társadalom.

És akkor mindenkiben volt egy várakozás, hit a jövőben -ami azóta elmúlt. Az egész emberiség megkeseredett, ennek tünete a nostani társadalom...

A 13-asnak teljesen igaza van. Jobb volt akkor gyereknek lenni, annak ellenére, hogy a mai gyerekek sokkal több anyagi dolgot megkaphatnak (ha a szegényeket nem számítjuk ide). Akkoriban más értékek mentén befolyásolta az emberek agyát a média. Manapság a minél nagyobb fogyasztásra ösztönöz, legyél tökéletes, fogyasszál minél többet, a másik nem számít, csak a te boldogságod, hiszen ez határozza meg az értékedet. Akkoriban a szocialista eszményeket sugallták, és lehet mondani erről az eszményről negatív dolgokat, de az kétségtelenül előnye volt, hogy az emberek akkoriban jobban érezhették azt, hogy egy közösséghez tartoznak, tényleg emberibb volt akkor a közeg. Akkoriban gyerekként több közös tevékenységben vettünk részt,mint a mai gyerekek. Akkor még kötelező volt kisdobosnak és úttörőnek lenni. Mi is azok voltunk, de minket az ideológia a legtöbb gyerekhez hasonlóan nem érdekelt. Kötelező volt őrsi foglalkozást tartani 2 hetenként, ahol összegyűltünk, és csináltunk valamit. Nálunk ez abból állt, hogy fociztunk kint az utcán, amíg el nem fáradtunk. Voltak egyéb közösségi dolgok is, vasgyűjtés, papírgyűjtés, akadályverseny, sportverseny, műveltségi vetélkedők, társadalmi munka, idős emberek segítése, táborozás, stb. Ezeket mind közösen csináltuk, együtt éltük át ezeket a dolgokat.

De ezek a különbségek nemcsak az akkori szocialista-mai kapitalista világnézet közötti különbségek miatt vannak. Legalább ekkora hatással volt a változásra az élet felgyorsulása, a közösségi média térnyerése. Akkoriban tényleg csak 2 tv adó volt, néhány szerencsésnek volt vonalas telefonja, és ennyi. Ha valaki művelődni akart, akkor vehetett újságokat, magazinokat, vagy könyvet olvasott. Nem volt internet, mobiltelefon, 100 csatornás kábeltv. Nem tolták a képünkbe a reklámokat. Akkoriban, ha megnéztél egy filmet a tv-ben, akkor elképzelhetetlen volt, hogy reklámokkal szakítsák félbe.

A szocialista oktatás alapvetően arról szólt, hogy zombikat neveljenek, akit az iskola nem tört volna meg, azzal a katonaság végzett. Ezt a mai napig nem sikerült levetkőzni teljesen, most gondolj bele, azt verik beléd 8, 12 évig , hogy van itt egy ember, aki kiáll, ő tudja mi az igazság, megmondja , hogy mi van, mit csinálj, hogy élj. Aztán kikerülsz a valós életbe és hát nagyon nincs senki aki megmondaná a tutit.

Volt még sok minden lélekrohasztó borzalom, az a rendszer kisembereket termelt egy kisszerű életre, nem kéne visszavágyni oda.

89-ben szulettem, falu/videki kisvaros. Szoval, az elet kisse szabadabb volt, mint a kommunista vilag, de joooval szegenyebb, mint a mai gyerekek elete.

-gyerekkent hihetetlen nagy elmeny volt, ha PomBärt vagy Kindertojast kaptunk vagy, 1998-ban az ev esemenye volt, amikor a FamilyFrost eloszor jott az utcankba!

-a SailorMoon es Xena az utcaban elo lanyok iskola utani szerepjatekainak alapja volt. Xenas rago, Xenas kartyak!!

-tisztan emlekszem, hogy hatodik osztalyos koromban megkaptam az elso farmerem, amit a tesom kicsit beszukitett, hogy nagylanyos legyen!

-ebben az evben kaptam az elso mobiltelefonomat, egy Alcatel 511-est, ami nagyon menö volt, mert lehetett kepet kitenni a kijelzöre. Hetekig nem mertem kivenni a dobozabol, csak napi 5-10 percre, hogy a polifonikus csengohangokat meghallgassam rajta!

-IM, Bravogirl, Szàzszorszèp

-nem volt internet az egesz utcaban nagyon sokaig, a teletext chat kb kaput nyitott a vilagra.

Persze, a nosztalgia faktor megszepiti az emlekeket, de latom a most 13-15 eves rokonlanyokat es nem lennek a helyukben.

A vilag szo szerint egy pöccintèsre van tölük, de ugyanakkor egymastol milliard fenyevre van mindenki.

Egy felol tok jo, hogy, ha valamit nem tud, netto 10 mp alatt utananez a telefonjan, masfelol, ez a folyamatos onlinesag elvaras.

Semmi nem szamit, csak a like-ok, 200 like alatt nem vagy ember.

Ha veletlenul egy este kimaradsz a csoportos facebook csevegesbol, napokig kvazi kirekesztodsz a kozossegbol.

Unokahugom 14 eves, 167 centi es 45 kilo, folyamatosan bctatjak a baratnoi (!), hogy kövèr.

Folyamatos a harc az anyjaval, mert nem engedi IHB /iszunkhanyunkbebszunk/ partykra, a vicc, hogy latszik, hogy semmi kedve nincs hozza, de tudja, hogy utana az iskolaban megint szamkivetettet fog jatszani napokig.

kegyetlen vilag lett ez

Érdekes, hogy a mai 40-esek sokan negatív véleménnyel vannak a mai tinikről, holott azok az ő gyerekeik, ők nevelték olyanná őket.

[link]

A mostaniakat mindenhová viszi az apataxi. A 70-es évekbeliek meg már 6 évesen is elmentek egyedül otthonról. Holott akkoriban nem volt mobil, és köztéri kamerák sem voltak. Persze jobb volt a közbiztonság, de azért nem mindenhol. Sőt, apáink azzal dicsekedtek, hogy ők még nálunk is önállóbbak voltak.

Apám 10 évesen egyedül utazott vonaton a szomszéd megyeszékhelyre, én ennyi idősen csak a városon belül, a mostani 10 évesre meg még otthon is felügyelni kell. Szóval visszafelé fejlődünk.