BUDAPESTI "panellakók" mit tapasztaltatok? (Lent minden)

én a békásmegyeri lakótelepen nőttem fel, ott nagyon jó közösség volt, szinte mindenki ismert mindenkit a környéken, a házban főleg, ment a szomszédolás is, mindenki tudott a másikról mindent. Ha elmentünk nyaralni, a szomszédnak kulcsot adtunk, hogy locsolja a virágokat. Ha épp elfogyott otthon valami és nem akartunk boltba menni, elég volt csak a szomszédba átcsöngetni, hogy adjon már egy liter tejet, másnap hozzuk.

Aztán házasság és elköltöztem egy másik lakótelepre, úgy indítottunk, hogy becsöngettünk a szomszédoknak bemutatkozni, azt hittük, hogy így illik, de teljesen hülyének néztek. A mai napig van olyan szomszéd, aki nem köszön soha (5 éve), nekem ez olyan furcsa. Sok kisgyerekes van, bosszantó, hogy nem tudják megtanítani a gyereket, hogy ha bemegyünk egy lépcsőházba és áll valaki a lift előtt, akkor köszönni illik. Néha még azt is furcsállják, amikor megkérdezem, hogy hanyadik emeletre mennek, mert azt a gombot nyomom meg előbb. Nekem nagyon idegen ez a világ, nem azt mondom, hogy haverkodni kell mindenkivel meg jópofizni, de csak egy társasház közösségről van szó.

Én nem panellakó vagyok, egy budapesti új építésű társasházról van szó. Nálunk ia mindenki köszön mindenkinek és megy a kulcsátadás, ha kell, meg vigyáznak a gyerekre is, meg ha vki megy boltba, megkérdezi, mit hozzon, vagy ha kell neki egy liter tej vagy vmi, akkor becsönget.

Ellenben az unokatesóm társasházában még hírből sem ismerik a köszönés fogalmát sem. Tehát teljesen változó.