Jól tettem, hogy "végeztem" Vele? Baj, ha megkönnyebültnek érzem magam? Még ha fáj is?

A legjobb barántnőm, olyan volt, mint ha vérszerinti nővérem lett volna...

Még hasonlítottunk is. (eléggé)

Egy évvel idősebb nálam.

Nos, eléggé depresszív időszak volt az életében, még öngyilkos is akart lenni, mert szerinte a szülei sem akarják, és nincs egy barátja sem, mellesleg, még a pasija is megcsalta, egy idősebb nővel.(mondta ezt nekem, aki képes voltam több ezres telószámlákat csinálni, csak, hogy megvígasztaljam, és mindig is próbáltam legjobb tudásom szerint segíteni neki, keveset nyavalyogni az én gondjaimról)

Aztán, mikor lett egy idősebb pasija, akkor besöpört a szőnyeg alá. Órákat vártam, hogy beszélhessek vele, türelmesen elnéztem, hogy elfelejtett visszahívni, átjönni, stb.

Mikor összevesztek, szakítottak, stb, jött, hozzám vígasztalódni.

Mikor jobban lett, egy darabig megvoltunk, aztán nekem volt egy bajom.( engem csaltak meg, szobatársam meghalt), leordított, hogy mit hisztizek, ne sajnáltassam magam etc.

Aztán "bedepizett", mert ronda, kövér, nem kell egyik pasinak se(miközben két sráccal flörtölgetett.) és lelépett, hogy most magába akar fordulni. Mondom: O-oké, majd ha jobban leszel írj. Eltelt két hónap, színét se láttam, ha írok neki, nem válaszol, el sem olvassa. Miközben látom, hogy másokkal bulizgat, vígan pogózik a koncerteken.

Most bemérgesedtem, letöröltem mindenhonnan, levettem minden képét a közösségi portálokról(mellesleg még a távoli ismerőséről is van képe neki ott, rólam nincs...-.-), kitöröltem a tel számát.

És megkönnyebültem. Szomorú vagyok, mert nagyon megszerettem, de megkönnyebbültem.