Milyen esetben éri meg énektanárhoz menni?

Eddigi életem során mindig is szerettem énekelni, dúdolászni. Mikor jó kedvem volt, azért, ha éppen lehangolt voltam vagy csak unatkoztam, akkor meg azért. Vannak dolgok, amikkel örömmel foglalkozom a szabadidőmben, de az utóbbi időben azon kaptam magam, hogy öntudatlanul is valamilyen énekhang fejlesztő, how to sing videóknál kötök ki, vagy ilyen-olyan éneklési technikáknak próbálok utánajárni, tehát meglehetősen beszippantott magába ez a művészeti ág. Így annak ellenére, hogy különösebb figyelmet nem fordítottam rá, mégis komolyabban vettem visszagondolva, mint a hobbiként űzött dolgaimat.

Emiatt gondoltam rá, hogy énektanár segítségét kérjem, komolyabb cél nélkül (nem kívánok énekes lenni, tehetségkutatóba menni), csak magam szórakoztatására, hobbiként. Az ismerőseim, akik hallottak már énekelni, azt mondták, jó hangom van. Még anno, általános iskolában az énektanártól is kaptam dicséretet, mondván, hogy szép, tiszta basszushangom van, de azután néhány évvel, már középiskolában az ottani énektanár az "elmegy" szóval minősített. Az akkori, középiskolás osztályfőnököm is dicsért, de mégis, az akkori énektanárom szavára a mai napig jobban adok, már csak azért is, mert szerintem sincs jó hangom, és ha egy szakmabeli is ezen a véleményen van, akkor van alapja az aggodalmamnak. Emiatt pedig bár szívesen mennék énektanárhoz, ahol az csak velem foglalkozna, szégyellnék odamenni ezzel a hanggal.

Ezek alapján mennyire volna gáz, ha elmennék mégis énektanárhoz a fejlődés reményében? Megérné?

24/F