Milyen volt fiatalnak lenni a 80 as 90 es években? Ki hogyan élte meg a technikai fejlődést? Tudtok szép emlékeket mesélni az akkori korból?

Kint az udvaron/utcán játszottunk, ha esett, akkor bent valakinél. A barátokkal csak személyesen beszélgettünk, ha mondjuk két hétig nem találkoztunk, akkor addig nem is tudtunk beszélgetni. Ha valakinek volt egy kvarcjátéka (amin egyféle játékot lehetett játszani), az nagyon menő volt.

Ha valakinek volt egy "hétzenélős" kvarcórája, az volt a csúcs.

Filmeket, sorozatokat csak azt néztünk, amit a tévében leadtak, vagy elmentünk moziba megnézni a legújabb filmeket.

Ha valaminek utána kellett nézni, akkor elő kellett venni a lexikonokat, enciklopédiákat. Vagy el lehetett menni a könyvtárba.

A boltokban azért sokmindent meg lehetett venni, de pl egy kiló banánhoz protekció kellett. Ha jött néha két ládával egy boltba, az tíz perc alatt elfogyott.

Zenét a rádióból vettünk fel, vagy meg lehetett vásárolni LP-n, vagy kazettán. A videomagnó elterjedése után el kellett menni a tékákba (kölcsönzőkbe), szabott időre kivenni egy-két fimet, vagy ismerősöktől kölcsönkérni az általában többször átmásolt, rossz minőségű filmeket.

Az első számítógép amit láttam, az a Sinclair ZX Spectrum volt, aminél ma egy zsebszámológép is "okosabb". Nekem az első gépem -ez màr a kilencvenes évek közepe- egy 386-os volt (ez a tárkapacitását jelenti és nem, nem gigabájtban :) ), amin Dos alapon lehetett csinálni pár dolgot, majd elmenteni egy floppy lemezre.

Mobilom '98-óta van, az első egy Nokia 3110-es volt, amivel lehetett telefonálni drágán, meg sms-t kűldeni (150 karakter max), meg volt rajta két, vagy három játék.

Így utólag visszagondolva mégsem éreztük, hogy valamiben is hiányt szenvednénk.

Enni magyaros éreleket ettünk (pörkölt nokedlval, töltött káposza, krumplis tészta stb.), a mézes-mustáros csirkét, hamburgert, pizzát hírből sem ismertük. A gyors kaja kimerült a hot dogban, ami egy fél kiflibe rakott, mustárba, vagy ketcupba mártott virslit jelentett. Vagy lángost nyáron a strandon.

Uzsonnára egy szelet vajas/zsíros kenyeret ettünk, aztán mentünk vissza játszani. Allergiáról, ilyen-olyan intoleranciáról sosem hallottunk.

Húst heti három-négy napon ettünk (vasárnap általában rántott húst), ez nem szegénység miatt volt, hanem egyszerűen ez volt a szokás akkoriban.

A Coca-cola, Pepsi még üvegben volt, nem műanyag palackban, dobozos sör, vagy üdítő csak egy-két helyen volt kapható, inkább külföldről kerültek be. Sokan gyűjtöttük a dobozokat. A sör is üvegben volt (barna, vagy zöld), de csak pár napig volt fogyasztható, mert többnyire nem voltak pasztörizálva.

Nem volt 76 fajta csoki a boltokban, csak 10-15, de az mind vállalhatóan finom volt. (Én a nugátosat nem szerettem).

A kenyér három_négy napig ehető volt, a kiflit kitekertük, úgy ettük meg.

Hát, ez jó volt, ez a #10 összefoglalója.

Azért azt még hozzátenném, hogy a C64 az nem "egy" játékgép volt. Az volt mindenkinek A csodaszerkezet. Vállalatok úgy szerezték be, hogy a "beépített emberek", saját dolgozóik, vagy ismerősök mentek ki turistaútra Bécsbe, majd a Bizományiban (az is előre le volt zsírozva) leadták, és a vállalat onnan tudta megvenni. Hát, azt muris volt látni, ahogy Hegyeshalom után a buszban előkerültek a különféle dollárok. :D Vagy szomorú, ha az embernek nem volt dugi valutája. És aztán ezt a C64-et próbálta meg mindenki a világ összes problémájára megoldásként használni. Akkoriban egy nagyvállalatnál dolgoztam, és a központba bemenve meg akartuk nézni, hogy egy floppyn rajta van-e az, ami kellene. Mivel péntek dél volt, a fele iroda már zárva volt, végül találtunk egy C4-et,de azt mondták, bocs, ez dolgozik, hadd ne állítsuk meg, mert így is hétfő délre fogja befejezni a számítást. :D

Egyébként nagyon jó játékgép volt. De a fejlődés az feltartózhatatlan volt, a 90-esek elején már PC-n repültem Amerika felett, annyira, hogy valódi Jeppesen légitérképeket kellett szereznem (volt egy barátom, hálistennek, aki képes volt ilyent fénymásolni). Persze mindezeket délután, ügyeleti időben.

A PC-knél az elején a játszós lélek a monitor/grafikus kártya szerint rangsorolt, áhitattal emlegetve az EGA, CGA, VGA, SVGA, Hercules fogalmakat...

Aztán jött az órajel varázsige, 5-6 éven belül odáig fejlődött a helyzet, hogy a vállalati hierarchia alsóbb szintjére letolt régebbi gép elé leültem, és nyomtam az Entert, mert nem mozdult semmi, de csak 8 MHz órajelű volt szegény... És vártam negyed órát, mire végiggörgette az enterek hatását. :D

Bp szélén voltam gyerek, de szinte falusias környezetben.

Csend volt, búra alatt nőttem fel, a világ gondjaitól szörnyűségeitől mentesen, sokat töltve a szabad levegőn, a kertben...

Akkor még helyben sütötték a kenyeret és ha jókor vettük, melegen ehettük a serclit (mondjuk mára nem eszem kenyeret)

Fekete-fehér tv volt, volt esti mese, meg a szüleim is olvastak nekem könyvből. Később mindig mentem megnézni pl. a deltát Kudlik Julival :)

Ha valakivel levelezni akartál, egy hetet várhattál a válaszra.

Ha a papíron egy betűt is elrontottál, az látszott, egy szót utólag beszúrni még nehezebb volt, mondatot meg lehetetlen. Szóval át kellett gondolni, mit fog írni az ember, és hogy. Vagy piszkozatot lehetett írni.

Egy találkozót más gyerekkel előre meg kellett beszélni, mert a vonalas telefont is csak időközben vezették be...

Nem kellett karbantartani ezeket az elektromos kütyüket mert nem voltak, helyette kint a szabad ég alatt mindenféle növénnyel, kaviccsal vagy labdával eljátszottam....