Mit tegyek? Van egy gyerek, akit hihetetlenül gyűlölök és megölném legszívesebben.

"Lehet, hogy nem is tudja, hogy ezekkel a dolgaival kiakaszt."

Nem tudja. Esetleg sejti... azt valószínűleg látja, hogy görbén nézek rá (ha kiadnék mindent magamból, amit érzek, akkor engem lecsuknának, de az osztály előtt nem merek balhézni, mert rám ütne vissza), de azt kétlem, hogy tudja, miért.

"Talán inkább barátkoznod kellene vele."

Azt nem bírnék. Tényleg utálom.

"Viszont ha sokan nem bírnak akkor veled van a gond body"

Helyett: buddy

Legalább az angoltudásommal nincsen gond...

"Sokkal jobb ember lehetsz, ha irigységből gyűlölsz, sőt meg akarsz ölni valakit. Tényleg, ki kellene tüntetni téged emberi nagyságodért."

Nézd, tudom, hogy tele vagyok utálattal, de most nagyon egyoldalúan látod a dolgokat. Különben ez mindenkinek szól, aki szerint "velem nincs rendben valami". Azt látjátok, hogy valami érzelemviharos, indulatos kamasz utál valakit, akire irigy, de azt nem látjátok, hogy 4 éven keresztül milyen érzés volt nekem 4 évig tűrni ezt a szemétládát, végignézni ahogy egy évig nyalta-falta azt a lányt, akiért a lelkemet odaadtam volna (és aki amúgy semmibe vett és vesz ma is), amikor mindenki jópofizott vele, meg gratulálgatott neki, hogy együtt vannak, amikor mondja a nagyokos beszólásait (engem az eszem, és az idegesítően nagy műveltségem miatt néznek ki és tartanak is egy kicsit tőlem - ő néha beböffent valami hatalmas bölcsességet és mindenki imádja (soha nem néztem Való Világot, de az alapján, amit hallok, az az Alekosz nevű gyerek is valami hasonló, mint ez)), azt az önsajnálatot, amit akkor rendezett, amikor szakítottak (mi a f*szért nem örül inkább, hogy egy évig együtt járhatott a legszebb lánnyal?), amikor MSN-en kioktatott engem a szerelemről a f*szgej és hasonlók. Nem lehet ide mindent leírni, ahogy az érzéseimet sem adhatom át. Annyira úgy érzem, hogy ezeket nekem kellett volna végigcsinálni, de nem kaptam meg rá a lehetőséget. És nem feltétlenül azért, mert különc lúzer vagyok. Én tudom, hogy nem vagyok szokványos, de nem vagyok örök vesztes sem. Mindig az a legjobb-tanuló típus voltam, és mindig minden felnőtt azt mondta, hogy átlagon felüliek a képességeim. Nem érdekel, ha erre most az a válasz, hogy nagyképű vagyok - nem ez a célom, de egyébként is, én tudom, hogy ezek igazak. Nincs mit szégyellni az értékeimen. És ettől nem könnyebb amúgy a helyzetem, mert másban viszont komoly hiányosságaim vannak: ahogy említetettem, nem találok közös hangot a kortársaimmal, és komplexusokkal küzdök.

Szóval csak annyit akartam ezzel bizonyítani, hogy az érmének két oldala van. És annyit, hogy az, hogy most én vagyok magányos, ő meg nem, nem jelent semmit. Nem jelent semmit, hogy van egy olyan "arca", ami miatt egy csapat, egyelőre szűklátókörű és éretlen tizenéves imádja. Hitlernek is egy csomó rajongója volt, mert a többség nem lát tovább a felszínnél.