Hogyan kezeljem a konfliktushelyzeteket? Vagy túl nyámnyila vagyok, vagy túl vérengző.

A következő a bajom: olyan alkat vagyok, akinek beszólnak mások. Gyakran. Ezt sose tudtam kezelni, ugyanis két véglet közt csapongok: vagy próbálom valami laza beszólással feloldani, amiből 110%-ban én jvök ki hülyén, vagy én is ugyanazt a stílust veszem fel és véresszájúvá válok, és szarrá oltom azt, aki nekem esik. Így az az érzés támad bennem, hogy jogos volt a reakcióm, hiszen szemet szemért, fogat fogért. Elvégre nem hagyhatom, hogy szórakozhasson velem akárki.

Igen ám, de ezzel viszont megint csak soha nem azt érem el, amit akarok, ugyanis ezt meg a másik fél nem szokta annyiban hagyni, és ilyenkor ezeknek a vitáknak katasztrofális szokott lenni a következménye. Eldurran az agyam attól, hogy ők oltogathatnak engem, én meg nem őket, ezért ugyanazt csinálom velük, ugyanolyan (vagy még nagyobb) intenzitással, mint ők velem. Ilyenkor pedig közben halálra rettegem magam, hogy mi lesz a végén, mert én mindig egyedül vagyok és tudom, hogy én húzom a rövidebbet, de ugyanakkor nem akarok gyengének sem tűnni, úgyhogy folytatom a visszapofázást. 22-es csapdája.

Aztán rájöttem, hogy talán az a hiba, hogy kicsit "magas lóról" beszélek. Ugyanis mindig is jó eszű, okos gyerek voltam, nem vegyültem igazából soha a korosztályommal, mindig is kicsit túlfejlett voltam. Valóban lenézek sokakat, de azokat, akikkel szemben szerintem van is erre okom: pl. azt, aki cigizik, meg aki állandóan seggrészegre issza magát. És arra gondoltam, hogy talán az a bajuk, hogy ez meglátszik a stílusomon. Ezért úgy gondolom, hogy ilyen helyzetben inkább kicsit úgy kell csomagolni a mondandómat, hogy ne tűnjön lenézőnek, de azért elég nyomatékos legyen, hogy ne gondoljanak nyápicnak, amivel megintcsak tápot adnék annak, hogy rámszálljanak.

De az a bajom, hogy nem találom meg valahogy az egyensúlyt. Nem tudom, hogy kéne ezeket a helyzeteket kezelem. Sokszor mondták azt barátaim, hogy túl durván reagálok, de én úgy érzem, hogy csak azt adom vissza, amit megérdemelnek, és érdekes módon azt senki nem teszi szóvá, amikor engem aláznak meg. Ami pedig nagyon gyakran megtörténik. De mindig amikor bekeményítek, a végén megint csak én járok szarul.

Mi lenne a megoldás?