A magyarok minden nemzetet lenéznek, vagy csak az Amerikaiakat ennyire?

"A magyarok.." Miért, te mi vagy? Kecsua? Nyenyec? Ajnu?

A kérdés bugyutaságától eltekintve (és ez másokra is vonatkozik): nem lehetne egyszer azt mondani: MI magyarok? Már ezt is kinevelték a gyerekeink nagy részéből?! Egy olasznak - legyen gyerek vagy felnőtt - eszébe sem jutna azt mondani: "az olaszok ilyenek..olyanok". Nem. "MI olaszok ilyenek...olyanok vagyunk". A magyar pedig harmadik személyben beszél önmagáról, mint aki...elhatárolódik?!!

No jó. Lehet, hogy japán vagy arab származású vagy - és akkor (de csak akkor!) indokolt ez a szóhasználat.

Egyébként meg: akik az ÁTLAG ASMERIKAI földrajzi és egyéb műveltségét semmire sem tartják, azoknak igazuk van. Ez ténymegállapítás, lenézés nélkül. Más nemzetekkel kapcsolatban meg az a tapasztalatom, hogy MI magyarok senkit sem becsülünk le, legfeljebb - és legtöbbször joggal - kritizálunk. Mások is megteszik velünk..hatványozottan. Hogy mást ne mondjak: még rágalmaznak is.

Miért gondolják itt Magyarországon sokan, hogy szerb tagozatra jártam?

Délvidéken jártam általános és középsuliba is.

A szülőfalumban 2 párhuzamos magyar tagozat van, szerb osztály nincs.

Középsuliba pedig magyar tannyelvű gimibe jártam, ott sem voltak szerb osztályok.

Amióta egyetemre járok, néha csodálkozni szoktak az emberek ezen, hogy egyáltalán hogyan tanulhattam magyarul.

Pedig ha jobban megnézzük, ha mondjuk Szolnokon jártam volna suliba, ott sem találkoztam volna szerbekkel, mint ahogy otthon sem....Erről beszélek,mi magyarok ismerjük másét??

#4!

De nagyon igaz, amit írsz!

Bizony, így van!

Az USA-beli, un. angolszász tanítási rendszer teljesen tönkretette az átlagműveltséget. Meg a fene nagy szabadelvűség, liberalizmus. A diák választ(hat)ja, mely tantárgyat kívánja tanulni, így fordulhat elő az, hogy történelmet igen, de földrajzot nem tanul. Vagy fizika helyett háztartási ismereteket választ. De büszkék a dolgaikra. Ha van mire, miért ne tehetnék meg, ezt viszont eltanulhatnánk tőlük vagy megengedhetnénk magunknak mindenféle baj és "címkézés" nélkül.