Miért utálja mindenki a nyugdíjasokat?

Képzeld: nem utálja mindenki őket.

Csak aki nem utálja, az nem fog előtted látványosan utálkozni, így észre sem veszed.

Nekem csak egy bajom van velük: a reggeli csúcsban jobb lenne, ha nem mennének tömegközlekedéssel. Nem hiszem, hogy ennyi sürgős dolguk van.

Szerintem az két külön dolog, hogy valaki utálja őket, vagy csak szimplán ideges rájuk nagyon sokszor. Erre mondtak neked példákat, de mondok én is még.

1. példa: Nagyon sokszor találkozom azzal, hogy néni rohan föl a buszra, a forma1-es autókat megszégyenítő sebességgel, fellök, nem érdekli, hogy nálad hátitáska, laptop, makett, rajzok, stb. van. Bocsánatot nem kér, de ő rosszul érzi magát, így le kell ülnie.

Ugyanez az egyén leszállásnál naná, hogy szintén először akar leszállni, így megint sprintel kifelé, megint fellökve, és ha mondod neki, hogy te is leszállsz, telibesz*rja, mert neki KELL leszállnia először, így másodjára is széttöri a makettedet, összegyűri a rajzlapjaidat. Én is szoktam ebből a szempontból bunkó lenni, mert leülök, de azért, mert én meg tömegközlekedési eszközön semmit nem foghatnék meg, kézzel nem érhetek hozzá semmihez, mert sajnos a bőröm nem kompatibilis a fogódzkodókkal és a korlátokkal, stb.

2. példa: felülsz reggel fél nyolckor a vonatra, hogy akkor mész suliba. Szakad az eső alapból, és még hideg is van. A csomagod félted, így a hátitáskád, laptopod a melletted lévő ülésen, a bőröndöd meg a lábadnál, a táskáid előtt a földön, felállítva. Felszállnak melléd a nénik, leülnek veled szembe. Te vígan alszol, mert a héten ez az egyetlen olyan két óra, míg nyugalmad van, majd arra ébredsz fel, hogy nénike nekinyomja, erőszakosan belenyomja a bőröndjét a térdedbe és leönt egy akkor kibontott fél literes vízzel. És minderre a vizesnek az a kifogása, hogy inkább én legyek vizes, mint ő, hiszen ő már idősebb, míg a bőröndös nem tudja arrébb vinni a bőröndjét, mert hát akkor az ő ruhája hozzáér a bőröndhöz, ami meg koszos. Te a cuccaiddal nem zavarod őket, a közelükben sincs. Nálam itt pattant el a cérna a vonaton, és ha nem szálltak volna le előbb, mint én, szerintem iszonyú balhét csinálok.

3. példa: Szeretnél segíteni a néninek felszállni a (tök mindegy melyik) járműre, de ellöki a kezed, hogy neki márpedig nem kell segítség. Utána meg azon sír, hogy mekkora egy tahó vagy, mert nem segítettél neki felszállni.

4. példa: Befurakodik eléd mindenhol. Legyen az bolt, orvos, gyógyszertár, mert neki sietni kell, és amikor megmondod, hogy most ugrottál át az egyetemről 10 percre, mert sürgősen meg kell venned a gyógyszert és időd már nem lesz aznap, és teljesen felháborodik, hogy fiatal vagyok, minek sietek, stb. A gyors kasszánál (max. 6 termék) teljesen fel van háborodva, hogy megmondod neki kedvesen, hogy az egy olyan kassza, ahol a nagy, megpakolt kocsival nem állhatsz be. Ott marad ennek ellenére, majd kiakad a pénztároson és elkezd vele üvölteni, hogy neki várnia kéne a másik kasszáknál 1-2 vevőt, mire ők fizetnek.

5. példa: A háziorvos reggel fél nyolctól rendel, odamész hétre, hogy hamar sorra kerülj, mert kezdéskor már 10-15 ember fog ott állni. Ott áll nénike az ajtóban, és fel van háborodva, hogy neki hat órakor már miért nem nyitották ki az ajtót, hogy le tudjon ülni, és úgy tudjon várni. És amikor megkéred, hogy a reggeli nyolcas órádra muszáj lenne beérned, így szeretnél elsőként menni, akkor még teljesen meg van sértődve, hogy te ezt mégis hogy képzeled, mert hogy ő siet haza, mert megy az ilyen olyan brazil szappanoperája.

Félre ne érts. Imádom a nagymamámat, nagypapámat, az idősekkel semmi bajom nincs. Ők is voltak fiatalok, végig dolgozták az életüket, így tisztelem őket, és megpróbálok nekik mindig segíteni. Elviselem a kisebb-nagyobb hülyeségeiket. De igen, néha nálam is vannak olyan napok, amikor elpattan a cérna, és legszívesebben hazakergetném mindegyiküket, hogy lehetőleg 10-13-ig intézzék el a bevásárlásaikat, meg mindent, mert reggel, meg délután és este a rohanó társadalom is szeretne időben mindennel végezni. És amikor lekezelően bánik veled, mert te még nem töltötted be minimum az 5. x-t, az kicsit kellemetlen. Főleg azoknál, akik kb. (más szavakkal), de kijelentik, hogy amíg nem vagy közel a nyugdíjhoz, addig kuss a neved.

Én sem szeretem őket. Vannak nagyon rendes nyugdíjasok, de a többség csak sír, hogy kevés a nyugdíjuk, nincs pénzük, aztán ha bemész a bankba csak azt látni, hogy teszik be a pénzt. Mindeközben folyamatosan emelik a nyugdíjakat, míg a fiatalok, akiknek még lenne jövőjük, azok le vannak szarva. Csinálj gyereket, a 80 ezer forintos fizetésre,építsél házat stb. míg ottvan nagyapám, aki 130 ezreket visz haza mint nyugdíjas. Csak egy példa.

Meg egyébként is miért utazik ingyen a buszon, azért, hogy a reggeli csúcsidőbe felszálljanak a nyanyakamionjaikkal és letúrják róla a dolgozókat és az iskolásokat? Hát a jóédes anyjukat!

Én azért utálom a nagy részüket, mert nem tudják, hol hol a határ, megértem valamilyen szinten, hogy egy idős ember meg teljesen más korban nőtt fel, alig van köze a mai világban, próbál ragaszkodni a régi „értékekekhez”,de burokban élnek, nyelvet nem beszélnek, a kis környezetükben társalognak a hozzájuk hasonló nem túl okos emberekkel, így nem veszik, hogy buták. Aztán mégis úgy viselkednek, mint ha az minden náluk fiatalabb a tanítványuk lenne.

Papám példáját tudom mondani, aki szerencsére még mindig él, de egész életében próbára tette a körülötte lévő embereket. Neki volt mindig igaza van, senki nem szegült neki ellen, akármekkora baromságot mondott, és ezért egész életében tévedhetetlennek gondolta magát és egyáltalán nem ismer semmilyen határt. Meg kellett tanulnia, hogy nekem meg a testvéremnek már nem dirigál, mert egyszerűen nem csináljuk azt, amit mond.

De itt a gyk-n is láthatod, bizonyos idősek mennyire nem tudják, hol helyük. Most nemrég valami idős séf osztotta ki a fiatalokat, hogy ne menjenek ki külföldre, itthon tegyék jobbá az országot. Először ha élőben próbálna így nevelni, lehet, hogy úgy nyakon vágnám, hogy felállni nem tudna, aztán meg nevelgesse a családtagjait, ne idegeneket.

Aztán volt olyan is, hogy hosszú hajjal lilában bicikliztem, erre egy nyugdíjas polgárőr morgott valamit az orra alatt, de olyan is volt, hogy később kellett a Duna-partra mennem biciklizni, mert ott volt egy idős festőművész, aki mindenkinek kéretlen tanácsokat adott.

A „Felneveltünk egy életképtelen generációt” című írás tényleg jó példa (Valaki írta a GYK-n is) arra, mikor egy piacképes tudással nem rendelkező, egész életében keveset kereső idős tanárnő erős szereptévesztésben van, és meg van sértődve, amiért a tudása elavult és a fiatalok nem olyan szolgalelkűek, mint ő. A kedvencem az volt, amikor ezt az írást egy egykori főnököm, egy 100 kg- os érettségivel rendelkező nő is lájkolta, akinek a tudása kimerült a fénymásolásban. Ő is borzsztóanm meg volt sértődve, amiért minden fiatal otthagyta a cégét, és továbblépett.