Dolgozni, vagy tanulni a jobb?

én mindkettőt szeretem/szerettem :) mióta vezető beosztásban dolgozom, hiányzik is az effektív munka...mert oké, hogy döntéseket hozni, tárgyalni, ez is munka, de néha olyan szívesen leülnék a gép elé, és csak könyvelném sorban a tételeket :)

szóval aki tanulni szeret, az a munkát is szeretni fogja szerintem :)

ja, meg a munkáról még annyit, hogy attól hogy dolgozol a tanulás is megmarad. nem ér véget az iskolapadban :) én is jártam már mindenféle suliba, tanfolyamra, továbbképzésre ami pont a meló miatt kellett. munka, háztartás mellett ez sokkal nehezebb.

28/N, első voltam

Én úgy vagyok vele, hogy visszagondolva, jobb volt suliba járni. Felelősség szinte semmi, tulajdonképpen csak be kellett járni, részt venni az órákon, és normális jegyeket szerezni. Utólag ilyen egyszerűnek tűnik az iskolába járás, de akkor valahogy sokkal nehezebbnek tűnt. :-)

Most tulajdonképpen olyan helyen dolgozok, amit szeretek is: mind a munkát, mind a kollégákat. De ha el akarnék keseredni, akkor belegondolnék abba, hogy ez azért (jó esetben) mégse csak pár évig fog tartani, mint az iskola. :-) Szeretem, amit csinálok, de mégis néha monotonnak érzem, ugyanúgy, mint anno az iskolába járást.

Gyerekként az embernek az a "munkája", hogy bejár iskolába. Igaz, fizetést nem kap érte, de a szülők eltartják, van fedél a feje fölött, étel az asztalon. Felnőttként ezeket az embernek magának kell megteremtenie, abból a pénzből, amit a munkájáért kap. Végtelen ideig a szülők sem fogják eltartani.

Szóval szerintem mindkét állapotban vannak szép és jó dolgok, és vannak olyanok, amiket az ember a háta közepére se kíván. Amíg csak tanul valaki, úgy gondolja, hogy sokkal jobb lenne dolgozni. Amikor dolgozik valaki, akkor már jó esetben túl van egy csomó tanuláson, de visszagondolva azért valahol mégis csak szép volt az, és jön, hogy "De jó lenne megint egy kicsit iskolásnak lenni!" :-)

szerintem attól függ hogy milyen munkát végzel, ha nehéz fizikai munkát, akkor persze.. sokkal jobb a tanulás.

ha olyan munkát végzel amit szeretsz akkor a munkát is lehet élvezni/szeretni

Én nagyon szerettem iskolába járni. Bár egyszer költözéskor olyan iskolába kerültem, ahol kinéztek, mert sokkal szegényebb voltam, mint ők, és nem tudtam beilleszkedni. Az maga volt a pokol. Aztán nagyon korán kellett dolgozni mennem, az is jó volt, szerettem. De ott is kifogtam egyszer egy olyan közösséget, ami megkeserítette az életemet. Mind a kettő helyen volt olyan élményem, ami nagy boldogsággal vagy nagy szomorúsággal tölt el. Nekem mindegy volt, hogy iskola vagy munkahely, ha normális közösségbe kerültem. Persze van olyan munka, amit az ember utál, ahogy bizonyos tantárgyakat se szívesen tanulunk meg. Ebből a szempontból mindegy.

Viszont abból a szempontból, hogy mi lesz a jövőmmel, egyáltalán nem volt jó, hogy korán kellett dolgozni mennem, mert most meg pont azért nem vesznek fel jó állásba. Nem csinálnám vissza, jó volt úgy, ahogy volt, hogy hamar kirepültem, mégis most igyekszem olyan körülményeket teremteni, hogy minél előbb tanulhassak valamit. Ha tehetném, egyetemre mennék.

Az iskola még abból a szempontból jó, hogy jóval több a szabadidőd, kipróbálhatsz egy csomó dolgot, amikre csak gyerekeknek, fiataloknak van lehetőségük, bulikba többet járhatsz, járhatsz táborokba, ami nagyon jó élményeket nyújt. És van legalább két hónap nyári szüneted, + az őszi, tavaszi, téli... jó esetben nem kötelező dolgoznod a szüneted minden napján.

Én általános iskolában imádtam tanulni, élveztem, hogy ott vagyok a legjobbak között az osztályban, de amikor jött a továbbtanulás, én hülye, valamiért szakközépbe mentem tovább. Az volt az elméletem, hogy nem megyek gimibe (nem tudtam megmagyarázni, hogy miért). Aztán bekerültem egy olyan iskolába/osztályba, ahol szinte senki nem tanult semmit, bagóztak, ittak, káromkodtak, engem meg kiközösítettek. Ha felszólítottak, hogy feleljek, már akkor elkezdtek röhögni, amiből az lett, hogy a végén már meg sem szólaltam. A 4,8-as átlagomból így lett kb. 2,2-es. Aztán átmentem egy másik suliba. A suli tetszett, de az osztály nem volt a legjobb. Próbáltam tanulni, javítottam is olyan 3,5-re, de év végén az egyik különbözeti vizsgám nem sikerült, így évet kellett ismételnem. Bekerültem egy tök jó osztályba, tök jó osztályfőnökkel. Ismét hoztam a formám, év végén meglett 4,6 körüli átlagom. Aztán elment az o.f. kaptunk egy olyat, aki nem is tanított minket, így az osztály teljesen lezüllött. Ugyanaz lett 12.-re, mint az előző sulimban, azzal a különbséggel, hogy nem közösítettek ki, de azért idiótának tartottak. A lényeg, hogy utáltam bejárni, nem is tanultam. Szóval összességében elmondható, hogy a középiskolai éveimet a pokolba kívánom. :)

Kihagytam egy évet, aztán felvettek az orvosira, amit imádok. Imádok tanulni, imádok bejárni az előadásokra, gyakorlatokra, imádom a csoporttársaimat. De úgy gondolom, sőt, biztos vagyok benne, hogy ez semmi ahhoz képest, amennyire majd a munkámat fogom szeretni. :)

Én is dolgoztam sok helyen diákmunkásként, voltak köztük borzasztóak, de voltak egész jók is. Persze ezek nem az álmaim munkái voltak, így ha több évtizeden keresztül azokat kellett volna csinálnom, nyilván azt mondanám, hogy jobb volt tanulni. De ha az ember azt csinálhatja, amit igazán szeret, szerintem egyértelmű, hogy jobb dolgozni.