Hogy nézett ki az élet a Trianoni Békeszerződés előtt?

Budapest szerepe növekedett, hiszen ez lett, az ország központja, így a közlekedés is

Budapest központúvá vált. (hiszen Budapesten kívül, elvették a fejlett városainkat)

- Értelmiség száma megnövekedett, hiszen az elcsatolt országrészből főként ők

menekültek vissza az anyaországba. Nekik lakásokat építettek így viszonylag gyorsan

rendeződött a helyzetük.

- A városiasodás aránya visszaesett, hiszen a városaink nagy részét elvesztettük

- A nemzetiségek aránya megváltozott, egy nyelvű, és egy nemzetiségű országgá

váltunk.

A városokban már viszonylag modern, polgárias élet volt.

Voltak némafilmek, épülgettek a vasutak, kezdett népszerűvé válni a sport (pl. fociban akkor nagy Fradi - MTK ellentét volt, mert a Fradi a pesti svábok csapata volt, MTK a pesti zsidóké.

A művészetben gondolj Bartókra, Straussra, az akkori nyugatos emberekre...

De igen, a vidék fejletlen volt, és városban gyári munkásként sem volt annyira jó az élet.

A vallás tényleg fontosabb volt.

Na meg a magyarországi kisebbségek is kezdtek öntudatra ébredni, és megalakítani a saját kulturális és politikai szervezeteiket.

Rengeteg betegség volt amik ma a védőoltásoknak, antibiotikumoknak, és higiéniás szokásoknak köszönhetően gyakorlatilag megszűntek.

3.-4.

Pont ezt mondta az anyukám is, hogy nem hallott róla. Pedig csak nem figyelt a mamára, amikor beszélt róla.

A nagyanyám mesélte, hogy őket a szomszéd faluba kocsizták át az iskolába, mert a falujukban az iskola német nyelvű volt, a magyar iskola meg a szomszéd faluban volt. Zala megye, 1905-15.

Az "egy nyelvű ország sem igaz". A sváb falvakban az ötvenes évekig CSAK svábul beszéltek, még ügyintézéshez is.

Igen, ez elég fontos különbség volt, a soknyelvűség.

Akkoriban a települések elzártabbak voltak, ezért a nemzetiségek kisebb közösségekben is megőrizték anyanyelvüket. Fontos tudni, hogy az elcsatolt területek lakosai legalább 2/3 részben nem magyarok voltak, és jelentős részük nem, vagy nagyon gyengén beszélte a magyart.

(Gyerekkoromban, az 1980-as években még a mátrai kis tót falvakban is éltek olyan öregasszonyok, akik nem nagyon tudták megértetni magukat magyarul. Én a közelben lakom, onnan származó ismerősömtől tudok ezekről.)

A Trianon előtti időkben nagyon rajta volt a kormány az erőszakos magyarosításon.

Valamikor a XX. sz. elején volt egy elemi iskolai rendelet, mi szerint a tanítók a szünetekben sem engedhették anyanyelvükön beszélni a nemzetiségi gyerekeket. Ha mégis engedték, akkor állásukból el kellett bocsátani őket.

Ezt a mozgolódó nemzetiségek igencsak zokon vették, meg is bosszulták aztán Trianon után pl. Erdélyben, a román nyelv erőltetésével, sőt az 1995-ös szlovák nyelvtörvény is talán ezzel függhet össze.