Tojás - tolyás?

Amire a kérdező gondol, hogy amit lehet L-lel is mondani meg J-vel is, abban mindig LY van (gereble/gereblye, luk/lyuk stb).

Az igaz, hogy ahol az L/LY ingadozik, ott tulajdonképpen az történik, hogy az Y egyfajta lágyítóhangot jelöl az L-hez, vagyis itt egy lágyított L van. A lágyított L hangzásra ma olyan, mint a J, de régen két külön hang volt, csak kikopott. És mivel külön hang volt, ezért van neki külön jelölése, nem J, hanem LY. Nyilván mai füllel nagyon nehéz megmondani, hogy mitől van ilyen lágy L a bagolyban (holott pedig annak nincs is L-es párja), és mitől nincs a muszájban vagy a tojásban.

(Kikacsintás: Ugyanígy kikopott a magyarból az a hang is, amit Ë-vel jelöltek. Ez az Ë hang az, ami az E és az Ö között van, és pont ez az a hang, ami a szegedi nyelvjárásban Ö-re változik. Sokan azt hiszik, hogy a szegedi nyelvjárás attól szegedi, hogy minden E-t Ö-nek kell mondani (szögödi), pedig nem, csak az Ë-t kell (igazából szögedi). Ahol az E/Ö ingadozik (fel/föl), ott pont ez a hang van. Mai füllel ugyanígy logikátlan, hogy miért kell Szegeden pár E-t Ö-nek mondani, párat meg nem. Kikopott, nem halljuk már.)

A tojással az a helyzet, hogy az azért J és nem LY, mert abban soha nem volt lágyított L. Ennek pedig az az oka, hogy valószínűleg nem is a tol szóból ered, hanem önálló tő, amit a véletlen összjátéka alapján azt hihetnénk hogy arra utal, ahogy a tyúk tolja kifelé a tojást. Pedig az a tojik, az nem a tolással függ össze, hanem minden valószínűség szerint az adással. Az eredeti ősi szó valószínűleg tehát azt jelentette, hogy ad valamit (tojást ad), nem pedig hogy tolja azt magából. A hasonlóság tehát csak véletlen, ezért nem jelenik meg a hangzásban mint lágyított L és ezért nem lett LY.