Kérdések a 200+ évvel ezelőtti magyar nyelv "ſ" és "ſz" betűiről. Mikor "ſ" és mikor "s"?

Sziasztok!

Van 1-2 nagyon régi magyar nelyvű könyvem (1790-es évekből), amikben a mai szemnek igencsak furcsa helyesírást használtak. Legszembetűnőbbek a "ſ" és "ſz" betűk, valamint a "ſ" és "s" számomra logikátlan használata.

Íme egy példa:

[link]

Egyelőre 5 kérdés fogalmazódott meg bennem ezekkel kapcsolatban.

1. Mikor használták a "ſ" és mikor a "s" betűt?

Ilyen régi könyvekben sok olyan szót találni, amiben mindkettő egyszerre megtalálható, és valahogy számomra elég logikátlan, hogy mikor melyiket használták. (pár példa: kiſsebb, réſzeſse, magánoskodj, édes, édeſeb', nyájjaſſág, kotſiſſa, Nilúſig... teljesen logikátaln nekem, hogy mikor melyik van, pláne a "ſs" és a "ſſ" esetén).

2. Mikor váltotta fel a ma is használt "s", "sz" és "cs" a korábban használatos "ſ", "ſz" illetve "ts", "tſ" vagy "cſ" írásmódot?

3. Hasonló jelenséggel találkoztam a mai "cs" betűnél is, erre találtam "ts", vagy "tſ" vagy "cſ" írásmódot is. Ezeknél legalább annyi szabályszerűséget találtam, hogy egy könyvben általában csak egyféle írásmód szerepel. (ahogyan valamelyik könyv a rövid és hosszú "ö" és "ü" betűk között nem tesz különbséget és oͤ, uͤ betűket ír, míg más könyvekben van ö ö́ ü ǘ ... ez egy másik kérdés lehetne a témában).

4. A mai "c" hangot jelölő "tz" mikor változott "cz"-re, majd a "cz" mikor lett sima "c"-vel írva?

5. Van erről a tárgykörről valami irodalom?