Csak elgondolkodtam: hogy lehet egy gyerek két anyanyelvű?

Ez akkor működik jól, ha a két szülőnek különböző az anyanyelve, és mindketten következetesen a saját nyelvükön szólnak a gyerekhez. Akkor a gyerek megtanulja, hogy anya nyelvén ezt így mondjuk, apa nyelvén meg úgy. Ez eltart egy darabig, tehát a kétnyelvű gyerekek általában később kezdenek beszélni, mint az egynyelvűek, de bőven megéri.

Viszont van olyan is, hogy pl. magyar szülők úgy próbálják angolul tanítani a gyerekeiket, hogy időnként angolul beszélnek hozzájuk, hát az katasztrófa. Rokonságban van ilyen család, amit tudnak a szülők, azt angolul mondják, amit meg nem, azt magyarul. Ebből lesznek az olyan hibrid borzalmak, amiket ezektől a gyerekektől szoktam hallani, hogy "Gyere, játszunk board game-et", meg "Kaptam két gombóc ice-cream-et." És ezek már nem olyan pici gyerekek, a nagyobbik most kezdi az iskolát. Ez rettenetes.

Van a családban rendes kétnyelvű kislány is, akinek különböző nemzetiségűek a szülei, ő ilyet soha nem csinál. Olyan néha előfordul, hogy ha valamilyen nehezebb szó nem jut eszébe magyarul (külföldön élnek), akkor megkérdezi az anyját, de nem keveri a két nyelvet egyáltalán.

Szingapuri étteremben a szomszéd asztalnál a gyerekek az apjukkal mindig angolul beszéltek, az anyjukkal kínaiul.

Egymás között a szülők is, gyerekek váltogatták, de pl. kérdésre azonos nyelven válaszoltak.

Angolul szépen beszéltek, gondolom kínaiul is.

Ez egy érdekes kérdés, de az biztos, hogy működik, és képesek nem keverni össze az egyik nyelv szavait a másik nyelv nyelvtanával. Nem különlegesség ez, ott van például a fél Szovjetunió, ami csecsemő korától kezdve anyanyelvi szinten kétnyelvű. (orosz + tatár/kazak/kirgiz és 190 más) És nem különböző emberektől tanulja, hanem minden családtagja és minden tévé, rádió folyamatos ontja az ilyen fél mondat oroszul, fél mondat helyi nyelven típusú szövegeket. És az egy dolog, hogy a szöveg kevert, de a fél mondatokon belül tökéletes nyelvi helyességgel van minden az egyik nyelv keretein belül, nem összekutyulva.

Talán azért lehet ez így, mert aki nem idegen nyelvként tanult egy nyelvet, az nem ott kezdi "összematematikázni" a szavakat a nyelvi esetekkel meg egymással meg még miegymással, hanem eleve a fejében van egyben a szó összes (nemek, számok, esetek, kivételek szerint) flektált alakja, egész szókapcsolatok (a hozzá tartozó jelzőkkel), és azt veszi elő egyszerre. Milliószor hallotta, hogy azt így mondják, szinte mondatokat vesz elő az agyából, ami nyelvtanilag le van már rendezve, szemben az utólagos nyelvtanulóval, aki helyben próbálja összerakni, és egyesével pakolja rá a szóra mindazt, amit a nyelvtan megkíván. Mindebből ugye következik az, hogy akinek anyanyelve mindkettő, az nem kutyulja össze a kettőt véletlenül se, mert kész szerkezeteket vesz elő, aki viszont mindkettőt felnőtt fejjel tanulta, az hajlamos keverni. Meg szívesen keverné is: pl. mennyivel egyszerűbb lenne a szláv szókészletet is törökül ragozni, ozt jónapot. És mégse csinálják a helyiek, mert nekik automatikusan ott cseng a fülükben, hogy azt az orosz szót milyen más orosz szavak szokták körbevenni, és mi mire végződik akkor.

Egyébként azért is nehéz keverni, mert nemhogy az egész nyelvtani logika teljesen más, de eleve fordított a szósorrend, illetve az elöljárok / toldalékok sem oda jönnek. Tehát ha elkezdted emígy a mondatot, abból már nehéz lenne kikeveredni amúgy, a másik nyelven. Ha új (tag)mondat jön, akkor lehet váltani.

Az nyilván már egy "utólagos kultúra", hogyha valódi orosz is van a társaságban, akkor a nyelvkészletednek melyik felét nem fogod tudni használni előtte, mert ő csak a felit érti annak, amit felétek használnak. De ez olyan dolog, hogy magyarok is érzik hogy a "Muter pucolja a gangot" és az "Anya mossa a folyosót" közül melyik lenne a saját nyelved. Lehet, a hároméves gyerek nem érzi még ezt, később azért már szokták. Rá szoktak érezni.

Azt hiszem, Indonézia is egy ilyen ország, hogy van egy közvetítő nyelv, és sok száz helyi. Valószínűleg a Föld népességének igen jelentős hányada (történelmi kényszerűségből) kétnyelvű.

Az én anyanyelvem a magyar, míg a páromé az angol és az olasz; utóbbi kettő a közös nyelvünk, helyzettől és hangulattól függ, hogy melyiket használjuk. A párom beszél franciául és svédül, míg én spanyolul és norvégül, de ezeket már nem szeretném idekeverni, mert nem a kérdés része.

Egy a témában jártas személy jobban el tudná neked magyarázni, de a lényeg, hogy a babák már az anyaméhben megtanulják megkülönböztetni az anyjuk által használt nyelvet más nyelvektől, amit hallhatnak. Ebben a korban megtanulják elválasztani a különböző fonémákat, így érzékelik, hogy melyik tartozik melyik nyelvhez, amit hallanak maguk körül. Ez a képesség egy éves korra eltompul, de eddigre már az agyuk ráállt azokra a nyelvekre, amiket aktívan hallanak otthon, így probléma nélkül tanulják azokat párhuzamosan.

Szokott olyan történni, hogy az egyikük angolul kezd el magyarázni valamit, majd a semmiből beletesz egy olasz vagy magyar szót, mert nem jut eszébe az angol (ez persze minden felállásban meg szokott történni). Az viszont igaz, hogy sok esetben kicsivel lassul a beszéld kialakulása, hiszen a tanulás megvan osztva kettő (vagy több) nyelv között.

Az angoljuk és az olaszuk erősebb, mint a magyar, de ez természetes, mert ezt a kettőt jóval többször hallják itthon, valamint ennek a kettő nyelvnek az országaiban töltik a legtöbb idejüket, ugyanakkor a magyarral sincs bajuk (a nyelvkincsük kisebb), jól el tudnak beszélgetni a szüleimmel, amikor látogatunk.

Lenyűgöző dolog, már gyerekként is hihetetlen volt, hogy egy ovis barátnőm magyarul, angolul és spanyolul is folyékonyan beszélt (magyar édesanyja, spanyol édesapa, angol, mint a közös nyelv), de ugyanezt látni a saját gyermekeimen, hihetetlen érzés és nagy boldogsággal tölt el.

31/N

"Ok, de hogy volt? A két szülőd más-más nyelven beszélt? Egymással milyen nyelven? Egyikük beszélte a másik nyelvét? Mert ismeretségből hallottam egy magyar-vietnami párról, akik egymással angolul beszélnek, a gyerek meg három nyelven beszél és néha kisegíti őket :-)"

Apukám ír, anyukám magyar. Egymással gyerekkoromban még főleg angolul beszélgettek, de később Magyarországra költöztünk és apa jobban megtanult magyarul, azután egyre többet kezdték használni a magyart is egymás közt. Velem apukám angolul, anyukám magyarul beszélt mindig is.

A nyelvtannal meg főleg nem foglalkoznak.

A picik számára "nyelvtan" nem is létezik.

Szerencsére!

Ez még nem az ő dolguk.